2011. október 8., szombat

Láss, ne csak nézz

"Külföldön haldoklik a sci-fi." - mondta Antal József a Hadik Kávéházban, feltéve, hogy Pasztler Ágota itt-ott tévedésektől, elütésektől sem mentes élménybeszámolójában pontosan idézi a Zsoldos-díjas szerzőt. Valószínűleg valami ilyesmi (haldoklik az angolszász/külföldi SF) hangozhatott el, mert Ágota utána azt jegyzi fel: "Ha mostanában elolvassa (mármint Antal József) az angol nyelvű antológiákat, egyre ritkább a kiemelkedő elbeszélés." Németh Attila (aki a cikkben egy helyütt Antalra keresztelődik át) pedig igyekszik ezt ellensúlyozni, hogy azért még ne temessük, és egy-egy antológia csak a szerkesztők ízlését tükrözi, majd felsorol némely hazai pozitív változást.

Nem tudom, milyen külföldi antológiákat olvasott Balfrász, ami ezt mondatta vele - bizonyosan vannak ilyenek, ott sem minden arany, ami fénylik.

Én mindenesetre mást sem találok a neten, mint olyan cikkeket, összefoglalókat, és nem utolsó sorban eszméletlen novellákat (tök ingyen, angolul, persze), amik cáfolják, hogy a fantasztikus irodalom bármely formája haldokolna külföldön (legfeljebb átalakul). Ebben az angol nyelvű, májusi cikkben kimutatják, hogy újabban kortárs írók szoknak át a zsánerre, ill. egyes felmérések szerint bővül a fantasztikum piaca (a cikkben erre számadatok is vannak).

A tök ingyenes novellákról szólva: én angolul ritkán és lassan olvasok, regényre nem is vállalkozom, csak rövid történetekre. Rendszerint úgy szörfözök a Clarkesworldön, hogy megnézem a novella első mondatát, első bekezdését. Tízből nyolcat végig is olvasok.

Ezzel összehasonlítva: ha véletlenszerűen kézbe veszek egy magyar SF-F antológiát, ugyanezen módszerrel keresve tízből nyolcat nem olvasok végig. (És ennek ellenére sem mondanám azt, hogy a magyar SF tehát haldoklik).

13 megjegyzés:

Attila írta...

Szerinted rajtad kívül összesen hány ember foglalkoznik ezeknek a szerencsétleneknek a véleményével?

Jud írta...

Attól, hogy az online felületen csönd van, még nem jelenti azt, hogy nem foglalkoznak vele mások is. ;)

Egyébként te magad is kommentelsz helyeken, ahová mások is beírhatnák neked: mit foglalkozol te ezzel vagy azzal?

Attila írta...

Mindössze arra kívántam utalni, hogy túl nagy fontosságot tulajdonítasz nekik és teljesen felesleges hirdetni a hülyeségeiket...

Nimandi írta...

Hú, mindenképpen több ember véleménye az, amit Balfrász ott mondott? Egyrészt biztos nem, mármint én ott voltam a Szépirodalmi Figyelő estjén, és az jött le, hogy ezzel a mondásával egyedül volt. De ez csak a cselekmény, nyilván nem csak ezen alapul, ha Balfrászból többesszám lesz. De tényleg többesszám?

(Bocs a naiv kommentelgetésért, lehet, egyszerűen csak nem akarom elfogadni, hogy vannak csoportok, és néha egy-egy megnyilvánulás nem egy ember jó/rossz véleménye, hanem valamiféle szemléletmód, metódus, ami egy közösséget jellemez.)

Egyébként az állítására reagálva: nem olvasok angolul sokat, mert lassan megy. Próbálom követni néhány szerző, közösség blogját angolul, és ez alapján úgy látom, körvonalazódnak folyamatok, vannak remek viták, konfliktusok, közeledések, távolodások, internacionalizálódás, szóval ez csak nem egy bomlási folyamat aktivitása, hanem egy élő organizmusé. Na, jó példát hoztam, mintha a bomlásban nem lenne élő organizmus aktivitása. :)

Jud írta...

Nimandi: máshonnan is hallottam ezt a véleményt, nem online felületen. És ebben az is benne van, hogy mivel X.Y. mondta, hiszek neki, mert "ő már csak tudja".

Hogy mennyire nem volt naiv a kommentelésed - azt írod, nem tudni, egy közösséget jellemez-e ez a szemléletmód. A kérdés valamilyen szinten összekapcsolható azzal a vitával, ami ebben az évben többször felszínre került online és offline egyaránt. Nevezetesen, hol tart a magyar SF a külföldihez képest. Ez legalább két markáns pártra tudja szakítani a nagy egészet, de hogy mi egy csoport körvonala, annak nincs megmondhatója. (Rengeteg az átfedés és az egyes honlapok közti átjárhatóság).

Egyébként tényleg sok vita van külföldön is (ez visz előre, ha gondolkodunk és beszélünk egy problémáról vagy kérdésről), sőt, "vérre menő vita". Még nem kerestem rá a konkrét hozzászólásokra, de idén a brit fantasy díj átadása után nagyon nagy kommentáradat (flém) alakult ki, amire a győztes nem biztos, hogy jól reagált azzal, hogy úgy döntött, vissza adja a díjat...

Szóval ez sem magyar sajátosság. :)

Komaváry írta...

Szerintem a koreai scifi pocsék.

Néha ránézek egy-egy könyvre, de már a címet sem tudom elolvasni.

Ilyen tornászó emberkékből scifit?

Nem csoda, hogy (ahogy én látom) a koreai scifi haldoklik.

acélpatkány írta...

Amíg valakinek más a véleménye, és azt le tudja nekem vezetni (mármint hogy miért jutott erre a véleményre) úgy, hogy én is megértsem, és képes legyek vele VITÁZNI, addig rendben van. De ha valaki nem képes erre, és éppen ezért én nem tudok vele VITÁZNI (ami eleve azt feltételezi, hogy mindkét fél rendelkezik megfelelő és ütköztethető érvekkel a vitához), hanem csak "falra hányni a borsót", akkor jobbnak látom ha nem is megyek bele a dologba. Az egésznek az egyik része az, hogy véleményről és ízlésről beszélünk, a másik meg az, hogy képesek vagyunk-e megvédeni azt. Szegényes a vitakultúra a hazai fantasztikus életben.

Névtelen írta...

Lehet, hogy a hazai sci-fi haldoklik, de a hazai fantasy meg sem született. Szerepjátékos irodalmunk van, nem fantasy-nk.

Amúgy a "haldoklik/fellendül" feeling író szájából sosem hiteles, mert óhatatlanul kivetítik a saját publikációs körülményeiket.

Akkor van értelme erről beszélgetni, ha valaki összeszámolja, az elmúlt 10 év sf regény és novella megjelenéseit. (Nem a ZsP díj alapján, mert még nem volt olyan év, hogy mindent neveztek volna). Lenne legalább egy mennyiségi adatunk.
Minőségi akkor sem.

onsai

Névtelen írta...

"Lehet, hogy a hazai sci-fi haldoklik, de a hazai fantasy meg sem született. Szerepjátékos irodalmunk van, nem fantasy-nk."

Izé... Meg sem született egyén minőségemben tiltakozhatok? :) Négy fantasy-regény, egy saját novelláskötet, két osztott-világ antológia meg egy rakat hosszabb-rövidebb elbeszélés szerzőjeként, amiknek az égvilágon semmi közük nincs a szerepjátékhoz?

Balfrász hülyeségét meg nyugodtan be lehet strigulázni a többi érdekes kijelentése mellé, például hogy az írás nem szakma meg hogy a jellemfejlődés ócska kommunista találmány.

RR

Névtelen írta...

(Pardon: az osztott világ-antológiákat értelemszerűen nem egyedül írtam, mások is közreműködtek bennük: én pár novellán kívül a közös hátteret találtam ki meg a köteteket szerkesztettem.)

RR

Chelloveck írta...

Idegeskedtek annyit! Hülyeségeken.
Magyar sci-fi vagy nem magyar sci-fi! SCI-FI oszt szevasz! Annyi szép dolog van benne, amit szeretni lehet. Meg volt is.

Névtelen írta...

Elnézést, én meg ismételten helyesbítem magam. Szóval öt saját fantasy-regény, nem négy. Franc se tudja már így csuklóból. :)

Egyébként meg, hogy ne csak magammal példálózzak: A kristálykő bajnokának, a Jeffrey Stone-regényeknek, a Fanfár-könyveknek, a Kárpáthia-ciklusnak, Boomen Esőhozójának, a Láthatatlan városnak, a Nagaténak*, Hanna két regényének, a DV-antológiáknak, Görgey Etelka műveinek és a cherubionos fantasy-gárda legtöbb írásának megint csak semmi, de semmi köze a szerepjátékhoz.

(*Tudom, a folytatásban SF-ként lett racionalizálva; de az alapmű önmagában szemlélve fantasy.)

A John Caldwell regények-közül az első kettőnek volt szerepjátékos alapja, a többinek nem.

A M*-irodalom meg kezdettől foga egészen más relációban állt a szerepjátékkal, mint az angolszász games literature. Nem a játék határozta meg az irodalmat, hanem éppen fordítva: a fejlesztőknek kellett a regényekhez igazodniuk. Meghatározó M*-szerző létemre lila gőzöm sincs a M* szerepjátékról.

Szóval ez a "nincs hazai fantasy, csak hazai szerepjáték-irodalom" kijelentés bizony igen nagy mellélövés.

(A felsorolással pusztán csak erre kívántam rámutatni, semmiféle értékminősítést nem akarok sugallni vele, se pro, se kontra.)

RR

fairylona írta...

Az eszméletlen novellákat illetően egyetértek. :)