2011. november 11., péntek

A Dance with Dragons

Vannak könyvek, amik hatására írni támad kedvem: íme a szint, talán egy szép napon elérhető. Megihlet, ösztönöz, szórakoztat és elgondolkodtat egyszerre. Egy élmény.

És vannak könyvek - mármint a zsánerben - aminek hatására arra jutok: nincs többé űropera (számomra a Dűne után), és nincs többé fantasy saga (a Tűz és Jég dala után).

Túlírt, önmagába roskadó rendszer, és valamelyik befejezést a rajongók már biztosan lelőtték, így a mester kénytelen valami mást kiötölni. Hát nem. A Dance with Dragons ugyanúgy beszippantott, mint az előző négy könyv. Vannak ugyan részek, amiktől többet vártam (Tyrion annyira nem nyűgöz le, mint vártam), és akad olyan, aminek minden egyes mondata valami döbbenetesen jó (Jon fejezetek). Bizony, össze van ez rakva, az utolsó momentumig. A fejezeteket olvasva már jobban értem, miért volt némelyik kifejezetten nehéz Martin számára. Aminek egyszerűen félt nekiugrani. Egy idő után csak "Kong"-nak hívta a művet a blogján.

Az viszont biztos, hogy alaposan fel kell idézni az előző részeket, még a térképet is többet nézem, mint azelőtt. Annyira szövevényes a történet, és... olyan régen olvastam már az előzményeket. Már előre félek, mennyit kell majd várni a hatodik könyvre...

Nincsenek megjegyzések: