2011. december 11., vasárnap

Az SF-F írók megjelenési lehetőségei manapság

A novemberi SF napon a kéziratvadászat ihlette kerekasztal részben érintette ezt a témát, de több okból kevéssé volt mód kitérni rá, milyen konkrét lehetőségek vannak, és azok nagyjából mennyit érnek, mint megjelenés.

Kezdőként valószínűleg hamar tájékozódásomat veszteném a honlapok között. Arra pedig végképp képtelen lennék, hogy némely kiadványt, szerkesztőt, csoportosulást a helyén kezeljek. Egy darabig minden közösség jó, egy lazább íróklub, vagy egy szigorúbb, pusztító típusú, mint az Írókör, egyaránt betölti a fejlesztés szerepét.

Ki a kezdő író? Meghatározni aligha lehet. Akad, aki legfeljebb néhány éve írogat, legfeljebb pár százezer leütés van csak a klaviatúrájában. Ugyanakkor kezdő szinten reked sok ember még évek múltán is, mert vagy nincs igazán tehetsége az íráshoz, vagy olyan ritkán van módja írni, fejleszteni a képességeit, hogy sokkal lassabban halad, mint termékenyebb társai. Megint mások hiába grafománok, hiába kezdenek trilógiákkal és folytatják regényfolyamokkal, nem néznek a felszín alá.

Mindezzel számtalan blogbejegyzés, cikk foglalkozik, azzal viszont már kevesebben, hogy a létező/félig halott/teljesen megszűnt kiadványokat sorra vegye. Nem akarok iránytűt adni, hiszen hogy jövök én ahhoz, hogy megmondjam másoknak a tutit, amiről most írni fogok, az kizárólag az én - nem feltétlenül teljes körű - tapasztalatom, meglátásom. (Mint mindig, csak ritkán teszem ezt hozzá, remélve, hogy értelmes emberek úgyis tudják, hogy ez saját vélemény). Érdekes amúgy, 2007-ben írtam egy hasonló témájú blogbejegyzést, még az Írókör azóta elhagyott felületére. Talán a végén érdemes lesz összevetni vele a mostani állapotokat.

Az első, és talán legfontosabb, hogy manapság még mindig a papír alapú megjelenésnek van "súlya", szemben az egyszerű, honlapokra, blogokra, ide-oda feltett novellákkal, e-könyvekkel. Ezeket követik az ingyenesen, pl. PDF formában megjelenő "kiadványok", amiknek az ad "presztízst", hogy rendszeresen, havonta jelentkeznek, van valamiféle impresszumuk, "szerkesztőségük". Meglepően sok ilyen fanzin, magazin akad még ma is, vagy nem olyan rég múlt ki:

Lidércfény
Kifejezetten amatőr, kezdő szerzők jelentkezését várják a honlapon olvasható beköszöntő alapján. A szerzők még a kiadványban is megtartják nicknevüket. A neten, ingyenesen elérhető, PDF formátumba szerkesztett "periodika" szerkesztői maguk is amatőr szerzők, és az ő munkáik szintén napvilágot látnak benne. Honor - legjobb tudomásom szerint - nem jár.

Téridő Horizont
A honlapot elnézve három okból is szörnyű gyanúm támad, hogy itt valami nincs rendjén. Az egyik ok a hangzatos, villogó mottó: "A harmadik évezred magazinja." Nem egészen így képzelném. A második az fw az URL-ben, a harmadik, hogy a legfrissebb szám 2011 februári (a honlapot e bejegyzéshez 2011.12.11.-én töltöttem le). Vannak még más problémáim is, mint a Lidércfény kapcsán (pl. a szerkesztő egyben szerző is). Elvileg papír alapú, az eladott példányszámok után részarányos honoráriumot ígérnek. Kérdés, hol terjesztik...


Meztelen Ügynök
Azt hiszem, Sheenard már minden negatívumot elmondott, amit lehetett erről a kiadványról, minden más szócséplés csupán (az is, ami itt jön). Elvileg kb. 2500 pld-ban kerül újságárusi terjesztésbe (első látásra egy kezdő írónak több mint kecsegtető). A szerkesztő itt is szerző, sőt, az a benyomásom támadt, hogy a lap alapítása elsősorban ezt a célt szolgálja. Előbb létrehozta a felületet, a honlapot (mely az előző kettőhöz hasonlóan számomra ugyancsak kevéssé meggyőző), majd utána kezdett vadászni szerzőtársakra. Csakhogy kéziratot, főleg jó kéziratot igen nehéz manapság felhajtani. A kiadvány kapcsolódó (hervasztó kinézetű) honlapján körül lehet nézni a beküldött írások között; megjegyzem, volt, ami az LFG jeligés pályázatán a közönségszavazásig vitte, tehát az én durva megítélésem szerint még ilyen kiadványokban/ezek háza táján is feltűnhetnek tehetséges szerzők.

Penna
A Tinta Klub Lidércfényhez hasonló, de némileg más profilú, havonta megjelenő, ingyenes PDF kiadványa. Inkább verseknek szorítanak helyet, de azért néha novellákat is találni benne. Jellemzően a saját szerzőik bemutatkozását teszik lehetővé főként interjúk formájában. Honorról nem tudok.

Terra
Egyszerű blogmotort használ a nyomtatásban eddig egy alkalommal megjelent (2008) Terra (Évkönyv). A rendkívül szimpla honlap nem túl informatív, amikor letöltöttem (még mindig 12.11.), a legutolsó bejegyzés 2010. december 22-i keltezésű. Honorról nincs tudomásom.

Nomád Fanzin
Ugyancsak egyszerűségre és lehetőség szerinti papír alapú megjelenésre törekszik az Írókör néhány tagja által alapított, magát végre nem magazinként megjelölő, alakulófélben lévő "kiadvány". A honlap elvileg frissül, legutóbb 2011 októberében a (kizárólagosan) fantasy novellapályázatukról hirdettek eredményt, decemberben pedig közölték a csúszást. Az még a jövő zenéje, hogy mi lesz ebből, az mindenesetre nem túl biztató, hogy "saját pénzből" készül, mert bizonytalanná teszi a megjelenést. (De legalább szerkesztés-féleségre számíthatunk). Még nagyobb kérdés, hogy ha meg is jelenik, hogy fogják terjeszteni és milyen példányszámban. Honorról nincs tudomásom, de ezek után kizártnak is tartom.

Avana Arcképcsarnok, helyette most: Avana SF Hírlevél
Korábban mindig tematikus pályázatokra érkezett művekkel, olykor kínkeservvel töltötték fel a papír alapú fanzint, a grafikák számomra a nyolcvanas éveket idézték. (A novellák is). Kezdettől fogva az Avana Egyesület pályázati pénzeitől függött, ez lett a veszte is - jelenleg az SF Hírlevél "helyettesíti", az Egyesület saját tagjaitól ebben novellát is közölnek, de talán nem zárkóznak el más írók szárnypróbálgatásaitól. Ha mégis, úgy meg lehet próbálni itt is:

Preyer Hugo Díj és honlap
Mindenki előtt nyitva áll, azonban jellemzően a nem olyan rég írogató, vagy más okból alacsonyabb színvonalon író szerzők célpontja. A díj régebben a Cherubion Kiadó SF antológiáinak "kapuja" volt, számos mai "felnőtt" SF szerző 1-3 helyezést ért el rajta. Presztízse a kezdő/nagyon amatőr szerzők körében vitathatatlan, díjátadóval, kézzel fogható nyereménnyel, hírértékkel, mindennel. A honlapon olvasható novellák engem ugyan nem győztek meg a zsűri kompetenciáját illetően, de ezek nem az első három helyezettek. Ők ugyanis helyet kapnak az egyelőre elpusztíthatatlannak tűnő, de igencsak megroggyant:

Új Galaxisban
Idén mindössze egyszer jelent meg (ÚG 18.), és nem lesz belőle második szám 2011-ben. Ezt is éppen hogy csak sikerült tető alá hozni a második félévre, feltöltve a Preyer pályázat jobbjaival. Ezek mellett csak úgy beküldött novellák is szerepelnek a mostani számban, még tőlem is (avagy szégyentelen önreklám). A kiadvány szerkesztését - a tervek szerint - a következő próbaszám erejéig részben átveszi az SFmag. Honort azonban sem mi, sem az Avana nem fog tudni garantálni (annak idején már az is előrelépés volt az antológia életében, hogy nem a szerzőknek kellett finanszírozni a megjelenést). Az ÚG mélyrepülése valószínűleg a tipó és a koncepció megváltozásával kezdődött pár éve, melynek következtében a 16. szám után az ÚG már nem kerül könyvesbolti hálózatba, ami hosszútávon bizonytalan jövőt sejtet.

Cherubion Kiadó
Már emlegettem a Preyer kapcsán, azonban a kezdő szerzők bástyájának számító Cherubion Kiadó az utóbbi években ugyancsak mélyrepülést vett. A kiadványok minőségét számtalan kritikában ostorozták az LFG elődjén, az RPG.hu-n. Az utóbbi időkben mintha elkopott volna a régi húzónevek gárdája, és egyre-másra ismeretlen, nem túl eredeti álnevekkel felvértezett szerzők jelentek meg helyettük. Nem csak emiatt lehetnek ott gondok: a kiadványok száma is erősen megcsappant, évente jó, ha egy-egy exkluzív antológia, mellettük néhány újraközlés, esetleg még egy-két önálló kötet napvilágot lát. A honor legjobb tudomásom szerint kérdéses.

Cherubion kötődésű az Ammerúnia Kör is, melynek idén megjelent, legújabb antológiájára is éveket kellett várni. Kötött világra nehezebb írni, mint azt hinnénk, aki hozzájuk csatlakozna, ezt is vegye figyelembe. Írókörként bevallottan nem kívánnak működni.

Általánosságban elmondható, hogy a felsoroltak jobbára alacsony presztízsű, honort nem vagy minimális mértékben (egy tiszteletpéldány) fizető magazinok, fanzinok, kiadványok. Még a zsáneren belül sincs különösebb elismertségük, vagy ha volt, a dicsfény megkopott. Visszajelzés szinte nincs, vagy ha mégis, a látogatottabbnak számító honlapokon a kritika jobbára lehúzó (hacsak nem "megrendelt" promó). A példányszám (letöltésszám) alacsony, nincs valódi olvasótábor. Az olvasók maguk a szerzők vagy a leendő "íróvannabík", szinte sehol nincs rendes szerkesztés (maguk a szerkesztők is sokszor kezdő írók, nem olvasnak eleget, így nem tudják érzékelni a minőségi különbséget). Végül, de nem utolsó sorban külsőségeikben igénytelen(ebb)ek, vagy a pénzhiány miatt rendkívül egyszerűek. Ingyen (tiszteletpéldányért) dolgozó grafikust ugyanis még nehezebb szalasztani, mint kezdő írót, akinek egy a lényeg: "megjelenhetett".

De mielőtt bárki elkeseredne, vannak folyamatos, vagy időszakos pályázati lehetőségek is. Vannak még írókörök, amatőr íróklubok, portálok, mint: Karcolat, Moonshadow, a már említett Írókör, Tinta Klub, Ammerúnia, aztán időnként frissül a Solaria, körül lehet nézni a Napvilág Íróklub, Darkcorners honlapokon is. Gyakoribbá váltak az e-könyves pályázatok, mint most az Ulpius-háznál vagy a Kossuth Kiadónál hirdetett regényíró pályázat, de említhetjük a Historium Kiadóét is. Aktuálisan ezeknek érdemes mindig utána járni a neten, de ami tudtommal jelenleg visszatérő, az pl. a Töltőtroll, a Padlástér (KIMTE, folyamatos), az LFG jeligés, tematikus pályázata (negyedévente), az SFmag fantasztikus kéziratok éjszakája, egyes Mágus pályázatok. Nem rég indult útjára az Aranymosás pályázat, nem hiába van körülötte nagy tolongás, ugyanis papír alapú megjelenést, szerződést ígér a kiadó - és ez már át is vezet minket egy másik szintre, amit én "átjáróháznak" hívok.

Átjáróházba tartozik szerintem minden olyan, rendszeresen (évente van egy-két vagy több megjelenése) szerző, akik
- még nem produkáltak regényt, de dolgoznak rajta/házalnak vele,
- első regényesek, akik valamiért nem tudják megismételni a korábbi sikert,
- novellisták, akik magasabb színvonalú szerkesztést és odafigyelést szeretnének, sőt, esetleg honort.
Néhányan közülük esetleg úgy érzik, már-már blama volna az "első szintben" felsoroltak közt megmérettetni, megjelenni. Csakhogy rájuk szabott kiadvány szinte nincs (ilyen volt régebben az Átjáró Magazin, a Delta Műhely sorozat, amikor még évenként antológiákat is terveztek novellapályázattal). Ebbe a szintbe tartozik ma a Galaktika. Ide kéne sorolnom az egyre extravagánsabb, a szűkebb zsánertől eltávolodott Rohamot (működik még?), de a kizárólag online felületet biztosító SFmagot is, sőt, az SFportal E-könyves kiadóját. Csakhogy a szerzők körében továbbra is magasabban értékelt a papír alapú megjelenés, még akkor is, ha adott esetben az LFG-n (figyelemfelkeltő, ügyes címválasztás esetén) lényegesen többen töltik le a novellát, mint mondjuk egy PDF kiadványt. Persze, sem ez a szint, sem pedig a következő nem garancia a minőségre.

Mindezek "fölött" találjuk az utolsó kategóriát. A "befutottak” nagy eséllyel adnak el kb. két-három évente regénykéziratot tetszőleges zsánerkiadónak (kb. 6-8 sci-fi és fantasy íróról beszélünk) azzal, hogy olykor ők is hasra esnek/csak kötött világra írt kéziratot tudnak eladni. A két alsóbb rétegből ide betörni jelenleg lehetetlen, és ez még csak nem is kihalásos, hanem piaci alapokon megy (a kiadók nem feccölnek pénzt új nevek rendszeres reklámozásába).

Még két gondolatom van hátra: szinte kizárólag haveri alapon működik a kiadás, ami részben magyarázatot adhat az általános minőségre (jellemző a közepes, vagy az alatti). A másik, hogy mindezeken kívül áll a magánkiadás, mint az általában legrosszabb út, amit szerző választhat. Ha visszajelzés alig-alig érkezik a rendes kiadványokra, úgy el lehet képzelni, mi a helyzet a magánkiadásokkal. Hiszen még a rendes kiadás is maga a süllyesztő! Egy statisztikus kiszámolhatná, percenként hány magyar SF-F mű kerül a levesbe a megjelenés pillanatában. A magánkiadás ebben a főzetben alaposan felduzzasztja azt az ebédet.

Egyszóval látszólag tobzódunk a lehetőségek végtelen tárházában, valójában a kiadványok nagy része pengeélen táncol, és kiugró minőségi különbséget ritkán találni az egyes szintek között. Ha kiadó lennék, valószínűleg egy, az Aranymosáshoz hasonló folyamatos pályázatot volnék kénytelen indítani, feltéve, hogy tényleg szeretném megtalálni a tehetséges szerzőket, akikből aztán lehet valami. De az olvasó szeszélyes állatfaj, nehéz eladni nekik még az igazán jót is - ez azonban már nem az író feladata, hanem a marketingeseké. (Ha volnának).

(Esetleges kommentekhez: ha tudtok még megjelenési lehetőségeket - itt nem időszakos pályázatokra gondolok -, linkeljétek be. Négy év után ismét készíthetünk egy pillanatfelvételt a hazai amatőr SF-F kiadás életéről).

11 megjegyzés:

http://slzscifi.blogspot.com írta...

A scifi.hu is szokott felrakni novellákat. Igaz, hogy nyomtatásban nem jelenik meg, de sokan követik az oldalt, még ha ez a hozzászólásokon nem is látszik.

Lehel

Névtelen írta...

"A két alsóbb rétegből ide betörni jelenleg lehetetlen..."

Én próbálom áthidalni ezt a szakadékot, ilyesformán:

http://carcosa.blog.hu/2011/11/26/foldanya_gyermekei

http://carcosa.blog.hu/2011/11/30/a_renisten_gyermekei

Ez is kötött világ, de a csatlakozó szerzők kezdettől fogva részt vesznek a kialakításában; a személyemben rendelkezésükre áll egy profi szerkesztő, aki egyénileg foglalkozik velük; és ha megütik a mércét, jó eséllyel megjelenéshez tudom majd segíteni őket (papíron, honoráriumért). Persze nem egy rövid távú projekt, sok munkát kell még belerakni, mire piacképes formában kiforrja magát.

RR

Névtelen írta...

Jó összefoglaló, bár elég lehangoló.

(Valahol "között világ" van "kötött világ" helyett.)

onsai

Jud írta...

Onsai: köszi, javítva.
Sajnos ez van, ugyanakkor érdemes összehasonlítani a korábbi összefoglalómmal, most sokkal több mindenről lehetett írni.

Jud írta...

Ráadásul úgy tűnik, az Alexandra is elindított valami magyar szerzős fantasy sorozatot, ami nem a kezdő (igaz, valószínűleg nem is az elsőkönyves) írókra alapoz:

http://sfmag.hu/2011/12/10/zenit-az-orokseg-uj-magyar-fantasy-sorozat-az-alexandra-kiadonal/

Névtelen írta...

Az eddig kiadott könyvekből ítélve a Zenit sorozat az urbánus fantasyre összpontosít, ami tőlem szerzőként és olvasóként egyaránt távol áll, mivel nem ismerem eléggé az urbánus életformát, és nem is különösebben rajongok érte. Tény viszont, hogy itt vannak kiaknázatlan lehetőségek. Eddig kevés hazai szerző írt urbánus fantasyt (Gáspár András: Ezüst félhold blues; Szélesi Sándor: A láthatatlan város), pedig olvasói igény alighanem mutatkozna rá. Lehet, hogy az Alexandra itt egy betöltetlen niche-re bukkant a piacon.

RR

Jud írta...

+ Város két fül között
+ Körbe ég

Én általában véve szeretem az urbánus fantasy-t, meglátjuk, mit hoznak ki belőle. Nem rég könyvesboltban a kezembe kerültek, meglepődtem, mert vastag kötetek, és az áruk - ehhez képest is - nyomott.

Névtelen írta...

Bevezetés a piacra: az Alexandra megengedheti magának a masszív terjesztői hátterével. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

RR

Névtelen írta...

+Nagate

Hackett

Hanna írta...

+ a két Arche-könyv Gaál Viktortól

meg mintha Jonathan Cross is írt volna egyet, de azt nem olvastam (Veszett lelkek városa)

Névtelen írta...

Egy megjegyzés az Alexandra Zenit-könyveihez. Az impresszumban a copyright egyedüli tulajdonosaként a kiadó van feltüntetve, nem a szerző. Ez gáz.

RR