2011. december 31., szombat

Jud naplója, 2011-ben

Januárban több bejegyzésben is foglalkoztam az alkotás folyamatával és végtermékeivel (másokéval - Nyolcak - és sajáttal egyaránt), már akkor nyammogtam rajta, miért és mennyivel jobb a Clarkesworld, mint egy véletlenszerűen választott magyar SF novella, spekuláltam az e-book jelölhetőségén a Zsoldosra, a végéhez közeledtem egy több mint 600 K-s történetnek (amit nem olvastam, hanem írtam), megállapítottam, hogy a nőket kritikaírás terén is bájosan tudják degradálni, és elkezdtem kiásni egy döglött kutyát a szerkesztők udvarából.

Februárban folytatódtak az SFmagos cikkajánlóim, az év eleje ebből a szempontból is sűrű volt, belerázódni szerkesztésbe és mások érzékeny lelkébe. Folytattam és befejeztem az eb exhumálását, valószínűleg kiakasztottam pár embert a lehet-e művészet az SF álláspontommal, fenyegetőztem egy esetleges HungaroConos jelenléttel, elindítottuk az LFG novellapályázatot, és befejeztem a regényt.

Márciusban elkezdtük tervezni a nyaralást, azaz a Camino Portuguést, megállapítottam, hogy mégis csak geek vagyok, és meglepetésemre, megjelentem a Galaktikában (A szeretet egyenletei). Festettem e hónapban is, az SFmagnak egy e-novella borítót, értekeztem a kritikaírásról (még ekkor is erősen foglalkoztatott a szerkesztői lét tömény megtapasztalása), valamint elmeséltem egy régi "túravágyam" teljesülését. Lemondtuk a tévében a műsort. Március egy jó hónap volt.

Áprilisban ismét feltettem egy nemesvámosi beszámolót, értekeztem az erőszak ábrázolásáról a fantasztikus történetekben, melynek következményeképpen a mai napig megtalálják a blogom olyan kifejezésekkel, mint "erőszak történetek". Beindult a tavaszi fesztiválozás Pécsett és Orfűn, a medvehagymás napokkal, és persze áprilist sem hagytam szó, akarom mondani fotóblogolás és festmények, rajzok nélkül. 

Még több élménybeszámolóval (és persze sok-sok fotóval) terheltem a kedves blogolvasókat májusban, Balaton-felvidék, Bivalyrezervátum, borkóstoló Szabadkán, a Dibonisnál, a honi SF életnek pedig a finnekkel példálóztam. 

Június a bejegyzések számát tekintve termékenyebbre sikeredett, mint az előző hónap, ami nem csoda, mert e hónapot az SFmag is a magyar SF havának titulálta. Felfedeztem a plein air festés örömét, és megjelent egy újabb novellám a Galaktikában (A magány sárga sivataga). Életemben először láttam tiszavirágzást, és ma is olyan jó érzéssel tölt el, mintha ezek a kis apró, érzékeny, tűnékeny lények puszta létezése reményt hordozna. (Ezt a bejegyzést különösen jó volt visszanéznem, ekkor készítettem el életem első - asszem, azóta is utolsó - animált gifjét egy kikelő kérészről). E hónapban sem maradt el a Tüke Borház hangulat, a Tettyén fönt üldögélni mindig öröm, remélem, jövőre is lesz benne részünk. Júniusban öt évesek lettünk Wooffal. Előadtam és kiállítottam a HungaroConon, a Zsoldos-díjon második lettem (ha ezt így lehet mondani) a kisregény kategóriában (életemben először neveztem úgy egyáltalán), és kimerítő, fényképes beszámolót írtam a rendezvényről. Magam is megdöbbenek rajta, milyen optimista voltam. Láttam élőben Roger Waterst. Június for the win.

Waters koncertjéről csak júliusban meséltem a blogon, és még mindig szentül hittem a magyar SF forradalmában. Megismerkedtem és beleszerettem egy valódi Kindle 3-ba, bár e-olvasóm azóta sincs, könyvem és olvasnivalóm viszont igen. Nyakig elmerültem - immáron 160 ezer leütés mértékben - egy önarcképféleségben, amiről már tudtam, hogy félbe kell hagynom a Camino miatt. A szokásos csapattal távolról indítottunk, javarészt Nemesvámoson és Badacsonyban. Górcső alá vettem orca pontrendszerét. Megjártuk Pannonhalmát, az erről szóló cikkem megjelent az Origón. És már egyre éreztem a Camino közeledtét...

Igazi nyaralás volt a Camino Portugués, nagyon más a második út, az egész egyetlen hatalmas, napfényes masszaként él a fejemben azóta is. Megérte várni augusztusig, és úgy jöttünk haza, hogy muszáj harmadjára is (Woofnak negyedjére) caminózni. Majd, egyszer, ha már nem lesz 300 felett az Euró (ha lesz még egyáltalán Euró). Távollétemben azért egy festményem képviselt az Art.Rpg.hu nívós, szép kiállításán, és mire hazaértünk, nem sokkal később Jun nyert 1 millát a magyar SF-nek... (bár eredményhirdetésről azóta sincs semmi hír).

Szeptemberrel ismét elkezdődtek a dolgos hétköznapok és a taposómalom. Várt még ránk azonban - a folytatódó nyári melegben - a borozós fesztiválszezon. A szekszárdi bornapokra jövőre is kinézünk, mintha a nyaralás része lett volna, annyira jó nap volt, koccintottunk a Tükében (és Pécs nyert a maga borváros kategóriájában), poharunk pedig a Budai Várban is könnyezett. Másodjára is bejártuk hosszában a Villányi-hegységet. Kéziratokra, majd olvasókra is e hónapban vadásztam, valamint kalandoztam egyet a fészbúk világában.

Október sem telt eseménytelenül. Megjelent az Új Galaxis 18. száma, benne az Engedd a kondort c. novellámmal. Sokat rajzoltam, ostoroztam a magyar SF szerzők hozzáállását, és csapongtam különféle témák között - amik talán megértek volna önálló bejegyzéseket, de egy kissé elhanyagoltam a blogot e hónapban. 

Az októbert végigbetegeskedtem, amiből csak november első hétvégéjén, Nemesvámoson gyógyultam ki, köszönhetően a tiszta levegőnek, erdei sétának, remek ételeknek és nem utolsó sorban a minőségi pálinkáknak. A halottak napját valahogy mindig kényszeresen, "életigenléssel" ünneplem. A hónap első felében kitört a fantasy díjas pörgés, ami miatt lassanként megváltozott a nyári optimizmusom a hazai fantasztikus irodalmi életet illetően. Erre csak rátett egy lapáttal a 12-ei budapesti SF nap, annak minden tanulságával. Csapdába ejtett az e-könyv és a Dance with Dragons, az SFmag pedig megünnepelte első születésnapját. A hó utolsó napján egy őz a kocsi elé vetette magát - a sofőr és én egy karcolás nélkül megúsztuk.

Az ünnep havában megjelent az SFmag első antológiája, jobbnál jobb novellákkal. Ízelítőt kaptam az emberi játszmák legjavából, amiért részben kár, részben várható volt, részben nem baj, hogy így alakult. Neveztem, bár eredménye nem lett, a Tilos Rádió pályázatára. Összeszedtem az SF-F írók megjelenési lehetőségeit hazánkban, és végre, befejeztem a Portugál út caminonaplóját. Betöltöttem a huszonkilencet.

Összességében szép évem volt, tanulságos, sok dologban felemás. Szert tettem új barátokra, ám el is vesztettem őket gyorsan. A régiek megmaradtak. Írhattam volna még sok minden másról, nyakamba szakadt munkákról, belső tépelődésekről, befejezett és elkezdett ötletekről... jövőre azt kívánom, minél többnek tehessek pontot a végére, és minél többet kezdhessek el.

Ez a napló, úgy látszik, marad.

Boldog új évet minden blogolvasónak!

3 megjegyzés:

Abdul írta...

Szép összefoglaló volt. Boldog, és alkotásban gazdag új évet. :)

onsai írta...

A Camino nagyon jó lehetett...
Jó összefoglaló. Boldog új évet!

fairylona írta...

BUÉK! :)

A lényeg hogy sok jó is volt. Az SF életet meg nem szabad komolyan venni, csak a maradandó barátokat.