2012. január 2., hétfő

Multik

Bájos, ahogy a multik megpróbálnak infókat kicsalni az emberből. Mobilinternet? Nem, köszi, nem kell másik netelérés. Asztali géphez és/vagy laptophoz használják? Nem mindegy az neked? Akkor... ajánlanék egy remek mobil előfizetést! Az... legfőbb vágyam.

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

:D jellemző. Engem néha a mobilszolgáltatóm hív fel, hogy rám sózza a netelőfizetést a mobilon keresztül, mellé x db ajándék ingyen mms-t, és a többit ajánl. A dolog csak ott hibádzik, az én készülékem ezekre alkalmatlan... Ha elszólom magam, borítékolható, rákérdez, nem szeretnék-e új, modern, lehetőleg okos készüléket.

Nibela

Jud írta...

Egyszer a T-Comtól hívtak, hogy valami extrakedvezményes vezetékes csomagra válthatok a meglévőről, de azért rögtön tudtam, hogy nem érné meg, sőt, a meglévőt is vártuk, hogy végre lemondhassuk, szóval mondom a kiscsajnak a telefonban, hogy jó, jó, rendben, majd utána nézek ennek lehetőségnek. Na, egy idő után mindenre ez volt a(z udvarias) válaszom, hogy sejthette, itt és most én nem kötök semmiféle új szerződést.
Egyszer csak felemelte a hangját(!), és dühödten közölte, hogy "akkor mondja azt, hogy nem kell!", és letette. Nem tudom, lehet fecsérelnem kellett volna az időt, bemenni ehhez az úúútálatos céghez, és közölni velük, hogy az ekkor meg ekkor rögzített beszélgetést ugyan hallgassák már vissza, és tudják hová tegyék ezt a "diszpécsert".

Névtelen írta...

Elvileg nem lenne szabad így viselkedniük. Akkor sem, ha egy kuncsaft szándékosan szívózik. A cégeknél, ahol adnak erre, kitalálták a konfliktuskezelő tréningeket. Itt szituációs játékokkal készítik fel az alkalmazottakat a nehéz esetekre és kiszűrhető a munkára nem alkalmas személy is...

Nibela

Envoy írta...

Csináltam ilyesmi munkát (hibabejelentős voltam a T-Comnál) még diákként. (Egyébként náluk a hibabejelentő 70%-a diák, de lehet, hogy keveset mondtam.) Nem volt se válogatás (azaz volt, a "hulljon a férgese" elv alkalmazása), se konfliktuskezelő tréning, se szituációs játék, se semmi, elmagyarázták az alapokat aztán bevágtak a mély vízbe 415 Ft/óra bérért. Munkaközi szünetekben egymásnak próbáltunk segíteni, amikor valaki már nagyon kiborult a sokadik bunkó ügyfél miatt, akik nyilván élvezték, hogy végre kioktathatnak valakit, aki teljesen kiszolgáltatott nekik. (Az emberek 95%-a normális, a maradék viszont épp elég ahhoz, hogy elvegye az életkedvét annak, akinek dolga akad velük.)

Szerencsésnek tartom magamat, mert elég könnyen függetleníteni tudtam (tudom) magamat a rossz élményektől, úgyhogy általában képes voltam egy-egy igazi primitív tuskó után is udvariasan és kedvesen beszélni az ügyfelekkel, de egyrészt nem mindenki ilyen mázlista, másrészt pedig az én türelmem is elfogyott időnként sajnos.

Szóval azt hiszem, nagyon jól tetted, hogy nem büntettetted meg a diszpécsert. Persze, csúnyán viselkedett, de annál a cégnél olyan rettenetes a munkahelyi légkör - eldobható, értéktelen tárgyakként kezelik az alkalmazottakat, főleg a diákokat - hogy talán nem csoda, hogy sajnos rád zúdította ezt, pedig nem érdemelted volna.

Jud írta...

Envoy, ezt én mind megértem, csakhogy nem én hívtam őket, hanem ők engem (kéretlenül, mert bár ügyfél voltam, akkor is utálom, ha ajánlatokkal zargatnak), tehát nem hibabejelentés volt, amikor nekem van sirámom. Ennek ellenére udvarias voltam, csak egyszerűen nem akartam szerződni velük. Teszek rá, hogy aznap hányan küldték el a francba a csajt, én nem tettem (miután letette, nem is tehettem).

Itt inkább az lehetett a gond, hogy ő valószínűleg minimális százalékot kaphatott a szerződések után, és én sem haraptam rá nyilván aznap már a sokadik ügyfélként, és minden egyes udvarias válaszommal - gondolom - csak raboltam az idejét. Hát, hadd ne sajnáljam.

Nihil írta...

Érdekes dolgok ezek. Én speciel pont angol nyelvű hibajelentőnél dolgoztam egy ideig, azt szerettem is... azért az is jól tudott esni, amikor az embert körbelelkendezték - az amerikaiak ilyen fronton elég szélsőségesen tudtak reagálni, attól függően, hogy tudtunk-e segíteni, vagy sem... dehogy kicsit árnyaljam a helyzetet, volt köztük olyan, aki a lehordó véleményében engem megdicsért, míg az üzletpolitikáról leszedte a keresztvizet. Van ugye, amikor nem tudunk segíteni az ügyfélen, viszont ilyenkor is meg kell őt nyugtatnunk, és szem előtt tartani, hogy az ő helyében talán mi is idegesek lennénk.
Másrészt volt olyan is, aki elvárta, hogy oldjuk meg a problémáját, és amikor megkérdeztük, hogy egész konkrétan mi az, akkor azt felelte, hogy mi vagyunk a szakemberek, ezt nekünk kell tudnunk - ami kicsit olyan, mintha valaki bemenne az orvoshoz, és nem lenne hajlandó elmondani, mik a tünetei.

Ami ezt az ajánlósat illeti, emlékszem, volt meghirdetve úgy egy állás, hogy alkalmazotti ügyfélszolgálatos, és amikor második fordulóban voltam, közölték, hogy meg kell győznöm az ügyfeleket, hogy váltsanak, és csak a sikeres hívásokért (amikor az ügyfelek váltottak) kapok pénzt, mert különben nem lennék motiválva. Ez nem egy nagy cég volt, de hallottam olyat, hogy van egy havi minimum más helyen is, amit el kell érni, különben repül az illető. Jó, persze egy időben biztosítottam is (az pedig dettó ugyanez, már ami a bérezést illeti), és sosem éreztettem azt másokkal, hogy csak az időmet rabolják, mert ki tudja, nem-e lesznek ügyfelek a jövőben.

Nihil írta...

Viszont hamár említettem, hogy az amerikai ügyfelek mennyire személyesen élték meg a dolgokat - vö. britek, ausztrálok, németek, etc. -, akkor ez sokszor elmondható a magyar dolgozókra is. Volt például, amikor a MÁV-nál a kisasszony rosszul magyarázta el azt, ami érdekelt volna, és amikor nem értettem, ő teremtett le engem.

De olyan is volt, hogy az egyik boltban kicserélték az üvegajtókat, ami addig ragadt. Nem írták ki, és amikor szokott lendülettel nyitottam ki, az eladós kiscsaj leüvöltött, hogy nem kellene csapdosni, mert elromlik.
"Jó, eddig ragadt, ahhoz szoktam."
"Én nem fogom kifizetni helyetted!"
"Jó, csak megmagyaráztam, miért történt így..."
"Nem magyarázkodni kell, hanem nem csapdosni!"
Anyád. Aztán persze ő sértődött be rám, és párszor még vádolt meg pitiáner, ehhez hasonló dolgokkal - én meg leszoktam arról, hogy ott vásároljak. Nem azért, mert így akarok fölényeskedni, hogy "akkor elvesztettek egy vásárlót", mert attól még nem fog észhez kapni - egyszerűen azért, mert van elég problémám, nem fogok akkor nyelni, ha nem muszáj. Ha egy boltban nem látnak szívesen, akkor megyek oda, ahol igen, mégis csak én vagyok a vevő. Megtehettem volna ennél a kislánynál is, hogy írok a panaszkönyvbe, elvégre velem kisebb dolog miatt is történt ilyesmi, de a lényeg úgysem ez. Mert sokszor ezekhez úgy viszonyulnak, hogy "az ügyfél játssza az eszét, de majd lenyugszik". Az ügyfél lenyugszik, de ebben az is benne van, hogy átszokik máshová, így nagyüzemben ez a mentalitás nem kifizetődő. Igen, mindig lesznek lemorzsolódó vásárlók, és én is tapasztaltam, hogy az ügyfelek között is vannak bunkók, és mindnyájan emberek vagyunk - viszont nagyon sok vásárló ilyen esetekben nem azért nem jön többet, hogy megmutassa, ki az úr (és sokakban ez nem tudatosodik), hanem mert nem akarja újabb rossz élménynek kitenni magát.

És persze igen, nagyon sok minden függ a munkalégkörtől is. A korábban említett ügyfélszolgálatnál nyugodtan fordulhattam a kollégáimhoz, segítettek, míg be nem tanultam - és aztán az újoncoknak én is segítettem. De utána rövid ideig dolgoztam egy olyan helyen, ahol rögtön bedobtak a mély vízbe, és elvárták, hogy nulla nappal hozzam két év tapasztalatát. És persze akkor minden az én felelősségem volt, különben az övék lett volna, márpedig az nem lehet (a korábbi helyen közös felelősség volt, ez bennünk is volt). És ott hiába is próbáltam barátkozni kollégákkal, ami azért hozzátartozik a jó légkörhöz (mondjuk főnökváltás miatt aztán az újoncokat el is küldték). Ilyen esetben meg persze az embernek könnyebben eldurran az agya - de persze ez az ügyfelet nem vigasztalja.

Mondjuk én ennél a munkánál is, de más helyen is tapasztaltam, ahol a lényeg az volt kollégák között, hogy "én jobb vagyok nálad", nem az, hogy "jó vagyok". Mert az utóbbiban az is benne van, hogy segítesz a kevésbé jobb kollégáidnak, akik majd beletanulnak és jobbak lesznek - mert a Te érdeked. És nem attól vagy jó, mert a másik rossz (nem mondom, hogy nincsenek rossz dolgozók, de a lényeg nem ez). Csak persze ez egy olyan neurotikus gőg, amivel elég gyakran találkozom.

szs írta...

Ilyen telefonos ügynökök szerencsére nem hívnak gyakran, de rögtön az elején udvariasan letisztázom velük, hogy nem kívánok venni semmit, gondolva a saját időm mellett az övékre is, hasznosabbnak ígérkező ügyfélre fordítsák. Aztán van, aki nem adja fel ilyen könnyen, de arra meg ott a legjobb gomb a telefonon. A kedvencem az a fickó volt, aki kiakadt, hogy akkor én hogyan tájékozódom az engem esetleg érdeklő dolgokról, ha őt meg se hallgatom? Mondom könyvtár, internet, jó napot.
De az biztos, hogy ha lenne választáson, nem dolgoznék ilyen helyen.