2012. január 11., szerda

Paranoia SF író módra, avagy "ojjektív" kritikát a népnek III/III.

Mondjuk hát meg, mi a minőség! Mondja meg a szerkesztőség, miért ezt vagy azt a kéziratot kérték be. Magyarázzák meg – ha már ezek „elvileg objektív szerkesztői vélemények” –, hogy miért kapott X.Y. két negatív lektori jelentést. És különben is, hogy képzeli a szerkesztőség, hogy nem képesek legalább öt mondatban összefoglalni, miért utasították el Y.X. regényét. Irgum-burgum. Mondják meg azt is, miként kerülhetett be a közönségszavazásra ez vagy az a novella.

Csak.
Mert. Személyes. Preferenciák. Döntenek.

Mindenkinek van elképzelése róla, hogy íróként hol tart – ez valószínűleg ritkán van egálban a tényleges képességeivel és megszerzett tudásával, ami csak tovább fokozza a paranoid reakciók lehetőségét. De magamról is tudom, milyen nehéz megérteni, hogy az irodalom, egy-egy mű kiválasztása valamely pályázaton nem tehető párhuzamba egy erőnléten múló sportversennyel. (Kísértetiesen hasonlókat írt mostanság Le Guin).

El kell fogadni, hogy egy jól (mit jól! Zseniálisan!) megírt regény mellett akár huszonháromszor is elmennek (Dűne), mire megjelentetik, miközben annál sokkal rosszabb, rövid úton a süllyesztőbe kerülő irományokat meg nem csak publikálnak, de még ajnároznak is.

A csapda ott van, amikor egy-egy vélemény mögött bosszút vagy éppen pozitív részrehajlást feltételezünk, esetleg tisztában is vagyunk vele. Nagyon nehéz kibújni az ismeretség árnyékából, nagyon nehéz tisztességesnek is látszani, hiába vagyunk egyébként azok. Nem véletlenül van annyi vita a két zsánerirodalmi díj zsűrijét illetően. Az utóbb – jellemzően csak szűk körben – megváltoztatott vélemények (kimondott valódi vélemények) meg különösen rossz szájízt hagyhatnak (pl. utóbb elismerik, másként kellett volna dönteni).

Túl kicsi ez a közeg. Mindenki tudja, ki kivel van jóban és mióta – még csak nem is palástolt módon. Még sincs meg – soha nem is volt meg – a hajlandóság egy forgórendszerű, vagy legalább részben forgórendszerű zsűri felállítására. Ezen a vonalon is születik egy vélemény, és egy azzal teljesen ellentétes a zsáner más fórumain. Szinte évről évre. Az írók paranoiája meg csak fokozódik.

Mi a megoldás?

Olyan nincs, mert mindenkinek magával kell megbeszélnie ezeket a dolgokat, aktuálisan akkor, amikor fölmerülnek. (Ez jó nehéz). Persze, egy paranoiásnak (egy SF írónak) nem mondhatod, hogy ugyan, ne legyél az, ahogy a nátha sem múlik el, csak mert én úgy akarom. A kritikusok ugyanis nem fognak elhallgatni, és olvasók is mindig lesznek, akiket érdemes lesz elriasztani, vagy rávenni, hogy megvegyen valamit. Meg nyilván van, aki csak a beszólás, más a puszta vita, kibeszélés okán írja meg a véleményét.

Lehet, a konkrét paranoiáinkat is össze kéne szedni anonim paranoiás SF írók klubja jelleggel. És mivel anonim lenne, ezért nem írom le a magamét. Több is van. Úgyhogy megyek is, sorba állok a napi adagomért.


1 megjegyzés:

Vaszilij írta...

Érdekes kérdés egyébként az is, hogy milyen művek mellett mennek el sokszor, még úgy is, hogy esetleg kiadják őket, de egy szűkebb rétegen keresztül nem fedezi fel magának senki. Lásd a GyU trilógia vagy a Tűz és jég dala sorozat film/sorozat előtti és utáni ismertségét. (És ezeknél talán még a színvonal is kevésbé vitatott, mint mondjuk a Twilight-nál.)