2012. február 22., szerda

Újabb irományaim az SFmagon

Már beharangoztam itt a blogon korábban, és aki azóta követte is az SFmagot, olvashatott a totalitárius művészetről (egy, kettő és három részben), ma pedig felkerült a cikkem ifjúsági irodalom és disztópia témában.

2012. február 21., kedd

A jel

Ez az időszak most elég durva, már ami a munkát illeti, sokkal kevesebb a szabadidőm, és olyankor is nehéz nem a munkán agyalni. (Most már konkrétan azt sem tudom elképzelni, miként férne még ebbe bele az madjar SF élet... Átfogalmazom. Miként fért bele eddig?!).

Kikapcsolódást kellett találnom, és bár a sport jónak tűnik, az időjárás ezt most kevéssé teszi lehetővé, ráadásul nálam nem működik, hogy majd "kifutom magamból". Fizikailag lefáraszt az intenzív mozgás, ami alapvetően kellemes, de futás közben is hajlamos vagyok elkalandozni. (Tudom, figyelhetnék pl. a légzésre, meg az erőbeosztásra). Ugyanúgy elkalandozok festéskor is (ahelyett, hogy jobban figyelnék a színkeverésre, fényekre - csak olyankor kalandozok kevéssé, ha beállítást festek, míg ha fejből, a veszély jóval nagyobb).

Egy valami van, ami megfigyeléseim szerint olyan mértékű, folyamatos koncentrációt igényel, amikor is lehetetlen az elkalandozás. Ez pedig a regényírás.

Ehhez képest állandóan kifogásokat keresek (és persze találok), most takarítani kell, most mosogatni, most elpakolni, ma már épp eleget ültem monitor előtt, blogot kéne írnom, mert elhanyagoltam stb. Pedig ezek általában, akkor és ott, amikor írhatnék, mind nagyon ráérnek. Az egész abból a belső ellenállásból táplálkozik, amin elvileg a Brande-féle gyakorlatok segíthetnek, de a gyökere az a "para", hogy jaj, vajon sikerül-e úgy, ahogy szeretném, nem kéne még egy kicsit tovább forgatnom magamban az ötletet? És egyébként is... REGÉNY, több százezer leütés, amit tervezni kell! Nem lehet csak úgy elkapkodni...

...így hát kivonatolni kezdtem (igen, ez is csak kifogástalálás) Ansen Dibell írástechnikai könyvét (Plot), és vannak hasznos részei, és van, amit már ismerek (némileg más megközelítésben) Monica Wood Descriptionjéből, és már nem is gondoltam, hogy ez a könyv nekem annyira hasznos lesz, amikor váratlanul szembejött a JEL...

"You'll hardly be able to wait to start working out your ideas on paper, embodying them in scenes, listening to your characters talk.
Don't wait.
Start now."


...és akkor megnyitottam egy új doksit.

2012. február 2., csütörtök

Akril stúdiumok

Még tavaly a névnapomon kollégáim megleptek egy készlet akrilfestékkel. Sosem próbálkoztam még vele, de a szép, színes tubusoknak nem tudtam ellenállni. Vízzel hígítandó, és mivel alaposan beállt az agyam az akvarellre, az első próbálkozásom is inkább akvarellesnek indult. Aztán az egészet hazavágtam a háttérrel:





Mivel azt gondoltam, tudom majd úgy hígítani, elkenni, szétfuttatni, mint az akvarellt, a jó vizes ecsetet alaposan belemártottam a festékbe, aminek az lett az eredménye, hogy amit a papírra mázoltam, az ott is maradt. Szétfuttatni, elkenni esélytelen volt. Ennek fényében az a csoda, hogy a díszek vetette árnyékokat és az asztalka tetejét így siketült felvinnem.

Na de, egy próbálkozás nem próbálkozás, a következő rajzórán ismét nekiveselkedtem a festésnek. Eleinte itt is elmozdultam a lagymatag, vízzel simogatjuk a lapot technika felé, aztán a tanár úr közölte, hogy amúgy már csak egy óra van hátra. Ekkor kattant az agyam: nem akril van nálam, hanem olaj, az olajat pedig ismerem. Kenjük vastagon, rétegesen, gyorsan. A munkafolyamaton lényegesen nagyot dobott, hogy a puha akvarellecsetet menet közben lecseréltem egy durva, kopott végűre:



Mint az látszik is, így sem jutottam a végére, a háttér és az árnyékok is csak jelzésszerűek. Rövid volt az idő és túl sok a tárgy, viszont nagyon élveztem, és az is lehet, a hétvégén összeállítok magamnak egy kis csendéletet.

Azért az akvarell se maradjon ki a sorból, ezt szintén nem rég festettem:




Az almák kissé gnómok lettek, de az üvegkancsóval alapvetően meg vagyok elégedve. Nemesvámosi barátaink legkisebb fia azt kérdezte az édesanyjától: - Mikor ehetem meg az almát?

Szerintem arra a szélső, nagyon pirosra gondolt.