2012. február 27., hétfő

A név kötelez

Ha magyar fantasztikum, az írói álnév kérdése örökzöld téma, mostanság ismét több helyen belefutottam a kérdésbe, és egy ideje engem is foglalkoztat, nem kellett volna inkább (magyar) álnevet választanom, és e blogot is azon futtatni. Ráadásul nem rég egy írótárs még a tanácsom is kikérte, milyen írói álnevet választanék a helyében. Értelmes választ nem igazán tudtam adni, mert azt hiszem, ez nagyon sok mindentől függ. Leginkább attól, mit írunk, kiknek írunk (talán emiatt nem is véletlen, hogy Nemerének volt vagy harminc különböző álneve).

Arra jutottam, hogy a többségnek, különösen, ami a kezdő írókat illeti, már előbb van írói álnevük, mint vállalható regénykéziratuk, és e nevet már számtalanszor elképzelték könyvborítókon, arcbamászó reklámplakátokon...

...ami persze érthető, mert álmodozni tök jó.

Egy időben megmosolyogtató volt, ahogy a hazai szerzők - az antológiákban feltűnő majd eltűnő fajtából - különféle angolszász álneveket választottak, mondván, ez hazai hagyomány. (Az is érdekes volt, hányan használtuk álnévként a netes nicket, aminek aztán olyan nagy marketinghatása nem nagyon lehetett, ha mégis, inkább negatív irányban, főleg, ha a nick felbukkant egy-egy flémben. Ennél is furcsább megoldás, amikor a szerzői álnév az egyik szereplő neve a regényben).

Egyszóval: a szerkesztők, számos ostoba tanács mellett azt is mondták a kezdő írónak, hogy válasszon angolszász nevet, mert azt könnyebb eladni. Mára ez szinte kikopott, ellenben ugyanúgy kevés fogy angolszász néven író magyar munkákból, mintha ugyanazt magyar néven adta volna ki - avagy az olvasó nem hülye.

Mint mindennek, az álnév választásának is célja kellene, hogy legyen.

Ha a szerző polgári foglalkozása, esetleg a közeg, amiben mindennapjait éli, a nagyi, a szülők stb. esetleg nem néznék jó szemmel, ha hobbiból (béna altesti poénokkal tűzdelt trash)fantasy-t írunk, sőt, ha e (trash)fantasyre várhatóan alapos, lehúzó kritikát kapunk, akkor kétségtelenül megéri a jövőre gondolni, és valami nehezen felfedhető álnevet választani (ugyanakkor az impresszumban remélhetőleg nem "fordítóként" feltüntetni magunkat). Így, ha rákeresnének a polgári nevünkre, nem dobja ki csak úgy mellékesen a net az effajta csúnyaságokat. (Ami pl. a való életben egy állásinterjú esetén talán nem is hátrány).

Az is egy hozzáállás, hogy gagyit, ponyvát, szórakoztató irodalmat csak álnéven, míg a fennkölt magasirodalmi lila eszmefuttatásokat saját néven vállalják, remélve, hogy a két írói ént soha senki nem köti össze. Vicc az, hogy a hazai fantasztikus irodalmon belül is lehetnek ilyen fokozatok, létezik olyan antológia, amiben jobb nem a polgári névvel (le)szerepelni...

Sokszor indok az is - túl ezen a hatástalan marketingfogáson -, hogy mivel a történet nem hazánkban játszódik, nem magyar szereplőkkel, a témához idomuljon a név, ami legyen inkább angolszász, tekintve, hogy az SF-F történetek tipikusan játszódnak ilyen helyen, angolszász szereplőkkel/angolszász névre hajazó szereplőkkel egy elképzelt fantasy kontinensen. Milyen hülyén festene már a képzeletbeli borítón és az arcbamászó plakáton egy magyar név, míg a fülszövegben csupa Englishman szereplő szaladgál.

Aztán... lehet olyan szerző, aki annak idején külföldi néven indult neki a publikálásnak, és bár mostanra mindenki tudja, hogy magyar az illető, mégis a külföldi álnevén fogják tőle keresni a következő regényt.

Viccen kívül, nőnek, ha hard SF-re (és más, alapvetően férfiasnak elkönyvelt témára) vetemedne, lehet, hogy megéri férfi álnevet választania... Ha ugyanis férfi álnéven írja, úgy kisebb az esély rá, hogy felrónak hibának valamit, amit férfinak elnéznének (észre sem vennék), nőnek viszont nem. Ilyen lehet az is, ha ellentétes nemű főszereplőt választunk - az már más kérdés, hogy oda-vissza meglehetősen hiteltelenek szoktak lenni a karakterek. (Erről majd máskor).

Amit sokszor hoznak fel még indokként az álnév mellett, az az, hogy az eredeti családnevük (és esetleg még a keresztnevük is hozzá) tucatnév, nincs benne semmi figyelemfelkeltő, és hülyén nézne ki a borítón, arcbamászó plakáton. Még ilyenkor is érdemes azonban elgondolkodni másik magyar álnév választásán, semmint rögtön a külföldi mellett dönteni. Kézenfekvő lehet pl. körülnézni rokonságban, talán nem minden családtagot hívnak Kovácsnak, Szabónak. (És ha mégis? E neveken biztos nem lehet megjelenni?)

Külföldi álnevet választani ugyanis nem olyan könnyű. Azt vettem észre, hogy sokan teljességgel megjegyezhetetlen, butácska, kiejthetetlen nevet választanak maguknak.

Az angolszász álnév sem feltétlenül passzol a választott témához, és különösen akkor lehetünk bajban, ha egyszer csak magyar szereplőket mozgatnánk magyar helyszínen. A borítón meg ott virít egy angolszász álnév, mondván, így könnyebb eladni...

Hazai piacra dolgozunk, hazai olvasóink lesznek - író-olvasó találkozón majd melyik nevünk használják? Alicia-Felicity-Jennifer-Crystal-stb, kérlek, mesélj egy kicsit arról, honnan jött az ötlet? Ahelyett, hogy azt mondanák, kedves Katalin-Angéla-Emese-Krisztina-stb. Talán ez lehet az álnév igazi tesztje, az élőbeszéd, vagy hogy el tudjuk-e képzelni az igazolványunkba írva: ez vagy te, pontosabban, ez is te vagy. Kivéve, ha a cél éppen az, hogy elrejtsen minket, mert akkor író-olvasó találkozóra sem mennénk, rögtön leleplezve magunkat.

Egy biztos, mindenki nagyon ráér álnevet választani, amíg a kiadás kapujába nem kerül...

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jó kis téma, az Aranymosáson a külsős szerkesztő is alaposan ráfeküdt a szerzők választott neveire. Több esetben egyet értettem a kifogásaival.
Tőlem is kérdezték már, honnét jött a Nibela, van-e köze a Nibelunghoz, mit jelent, stb. Névköltésemnek köze sincs a Nibelunghoz, jelentéssel sem bír - habár a net kidobott már rá afrikai vendégházat is... - és kitalált történeteimhez ezt találtam illőnek. Felépített háttér jelentése abszolút nincs, ideológiához sem köthető. Ha szépirodalomban alkotnék, akkor jöhetne a polgári nevem.

Elég gáz ez az előítéletesség sf-ben a női szerzőkkel szemben, az ilyenen be tudok rágni. Még a nemüket is le kell tagadniuk ha érvényesülni akarnak, vagy bebiztosítani magukat :P Mondjuk Rowling nevéből sem lehetett egyből kitalálni, a HP írója egy asszony, de aligha hisze, ha neve utalt volna a nemére, akkor nem futott volna be ugyan így.

Nibela

Jud írta...

Mi az oka annak, hogy álnéven írsz fantasy-t? :)

(Rowling szerintem azért nem jó példa itt, mert a téma, amit választott, nem "jellegzetesen" férfi-téma.)

onsai írta...

Egy csomó szerzőnek tényleg előbb volt a neve, mint a műve.
Legzavaróbbak azok a nevek, ahol ötször ellenőriznem kell, mikor leírom, mert annyira kretén betűkapcsolatok szerepelnek benne.

Szerintem tök mindegy a név, a tartalom számít.

Amúgy rájöttem, nem baj az, hogy egy szerző már előre elálmodozik a nevén.
Én gyári hibás vagyok, nem szoktam elképzelt jövőkön agyalni, így teljesen váratlanul ért a "de válassz nevet" helyzet. Ez se kellemes.

(Ez a névkérdés amúgy akaratlanul a régi hitekre és filozófiai eszmefuttatásokra emlékeztet. Vajon ha egy dolognak megváltoztatjuk a nevét, akkor a tartalmát is? És ha valaminek tudjuk az Igazi Nevét, az jelentőséggel bír?)

Jud írta...

"És ha valaminek tudjuk az Igazi Nevét, az jelentőséggel bír?"

Le Guin A Szigetvilág varázslójában legalábbis. :D

Névtelen írta...

Jud: kitalált történethez kitalált nevet éreztem illőnek, más megalapozott oka egyáltalán nincs. :)

Szerintem nem léteznek férfitémák, csak berögződések, közhelyek. Az emberi felfogás alkot ilyen kategóriákat, amúgy azok nincsenek. Vagyis vannak, azoknak, akik elfogadják és éltetik. (ez de feministán hangzott! :P )

Nibela

Attila írta...

Cherubion novelláskötetnél láttam azt, hogy a könyv elején fel vannak sorolva a novellacímek angolul, mellette írói álnév, alatta az író magyar neve.

Elméletem sincs arra, hogy ezt a fétisjellegű kényszercselekvést minek erőltetik.

sezlony írta...

Amikor 1999-ben megjelentek novellám a Cherubionnál, feltett szándékom volt, hogy a saját nevem alatt fussanak. Bár az első fecskék között voltam ezzel, érdekes módon szinte semmilyen ellenállásba nem ütköztem. Bezzeg amikor regénykéziratot küldtem, rögtön közölte Nemes, hogy ahhoz álnév is kell - miközben azt is mondta, hogy majd a novelláimmal bevezetünk engem, aztán jöhet a regény is.
Szóval fura volt a helyzet.