2012. március 10., szombat

Belsőfa


Akril, papíron. Fessünk fát, szólt a feladat, de lehetőleg úgy, hogy valami belső hangulatot is ábrázoljunk vele. Élni bonyolult.

3 megjegyzés:

Rhewa írta...

Hm... nekem ez a fa nagyon- nagyon fáradtnak tűnik. De nem az évei miatt; nem az élettapasztalat mindent megértéssel figyelő derűs nyugalmát mosolyogja, hanem... olyan mérges, megfáradt fa, mintha csak makacságból állna még mindig a helyén, pedig legszívesebben kitépné a gyökereit és olyan messzire szaladna, ahol fák nem ismerik sem a dühöt, sem a fájdalmat, sem pedig... a... félelmet. :(
Nehari, nekem ezt meséli a fa.

Jud írta...

Akkor, ott, egy nehéz nap (időszak) után (alatt) ez nem olyan valóságtól elrugaszkodott megállapítás. :) Szóval lehet, nem tudom, és egyáltalán nem haragszom, sőt, örülök, ha valaki elgondolkodik egy-egy festményemen.

Abdul írta...

nálam haragos, és zaklatott az egész. mint amilyen a bibliai Fa lehetett, meg a Kert, amikor az Öreg felfedezte a bűnbeesést, és még a verdikt kimondása előtt felzúdult dühében és indulatában (ami már magában foglalja a verdikt kimondását). szóval "édenfa", már a gyümölcs nélkül. :)