2012. március 22., csütörtök

Messze... messze

Babits versének egy-egy versszaka közül lehetett választani rajzon, nekem Göröghon és Svédhon tűnt szimpatikusnak:


"Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár."



"Svédhon. Csipkézve hull a fjord,
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek."

(Mindkettő akril, akvarellpapíron).

3 megjegyzés:

Nihil írta...

Hangulatosak! :)

Rhewa írta...

Minden alkalommal érdekes felfedezni, hogy milyen érzések, benyomások villannak be egy-egy festményről.
Próbálom megfogalmazni őket, de nem biztos, hogy sikerül.
Szóval... ott van az az alak, a kecskéivel (?), ahogy szépen lassan mendegél felfelé az ösvényen. A célját nem tudom, csak sejtem, hogy ott lehet valahol, az orom mögött. A fények és árnyékok élesek, szinte vágnak, a fák kiszáradtak, szikárak, komorak, akár a sziklák. Szelet érzek és hideget, de mintha nem az elemek, hanem az életforma, a monoton, lassú menetelés szárítaná ki a vágyakat, és álmokat a pásztorból, évről évre egyre kevesebbet hagyva neki, míg ő maga is olyan cserzett nem lesz, mint a sziklák, és a fák.
De persze az is lehet, hogy a hagyományos életmódjával tökéletesen elégedett, velem pedig csak a fantáziám játszik. :)
A másik festmény tele van titokkal. Itt is élesek a fények és az árnyékok, érzem a hideg levegőt, a parányi meleget sem adó napsütést, de az a pár nyom a hóban... valaki, valahonnan, valahová... már elment, nem olyan régen, hiszen a nyomait nem hordta tele hóval a szél. lehet, hogy nincs is szél, csak a mozdulatlan, jeges csend, talán néha reccsen egyet a fjord, ahogy megcsusszan. Hallom, ahogy emberünk lába alatt ropog a hó... ő megáll, pihen egy picit, körülnéz, a napsütés felé tartja az arcát, és lehunyt szeemmel élvezi egy percig, aztán tovább megy... ki tudja hová. De mit csinált a fjordnál, hova, merre tart, miért?

Ááá, a fantáziám cseppjeire bontja a festéket, a vásznat, és történeteket ír a képeidről. :)

Jud írta...

Én pedig örömmel olvasgatom! :)