2012. május 10., csütörtök

Borzsongó kerülők

Csupa klassz rendezvényt kínált mostanság az április vége-május eleje, ugyanakkor kicsit úgy tűnt, az emberek nem moccantak rá annyira a lehetőségekre. Legalábbis nem találkoztunk tolongó tömeggel sem a Régiók Koccintásán (erről később, ha lesz kedvem), sem a Borzsongáson (talán csak a Vylyan-terasz volt tele ott jártunkkor). Ami a mi szempontunkból annyira nem volt baj, mert legalább nem kellett tülekedni sehol. Sőt, még a Villány-Pécs utolsó vonaton is maradt hely bőven.



Máriagyűd

Na, most merre?

A négy napos rendezvény ideje alatt kétszer jártunk a Siklós-Villány borvidéken, mindkétszer túrával összekötve. Először a Túrony-Siklós útvonalon (máriagyűdi ereszkedéssel a Csodabogyó tanösvényen, ahová egyébként a rendezvény keretében indítottak vezetett túrát), majd két nappal később a Vokány-Villány vonalon mozogtunk. Utóbbi igazi sikerélmény, végre megtaláltuk a jelzéseket, át a hegyen (elsőre ez nem jött össze, talán a köd miatt sem...). Igaz, frissen festették őket, azonban a hegy lábánál, a vonatról leszállva a réteken - tűző napon - gyalogolva könnyű őket elveszteni.

Biztos, ami biztos


"A kapu", az egyetlen út, ami tényleg a hegység másik oldalára visz

Nyáron tehát annyira nem javallott ez a vidék, már most égetett a nap, és jól tettük, hogy vittünk magunkkal naptejet. A túra egy jelentős részén ugyanis egy fia árnyékra sem lehet számítani, réteken és szőlőültetvényeken visz az út.



A mintegy másfél kilométeres eltévedéssel is bőven belefértünk az időbe, kb. félúton megálltunk a Vylyannál, ahol a Borzsongás keretében könyvbemutatót, főzést és zenét is szerveztek, a finomságok mellé szólt a remek Fláre Beás.





Villány határában pontosan ugyanott futottunk össze Polgár Zoltánnal, aki lovaskocsin borospoharat szorongató, jókedvű vendégeit vitte éppen a dűlőkbe, mint egy korábbi túránk alkalmával. Később a városban is találkoztunk vele, amit jelnek vettünk, és náluk zártuk a napot. Ezúttal sem bántuk meg.

Terülj-terülj asztalka készül Polgáréknál

Günzer rozé muskátli délibábbal
A Túrony-Siklósi túra második fele is igen meleg volt, az egyik pincészetet kerestük a dűlőutakon, megtaláltuk ugyan, de a tulaj éppen ebédelt, úgyhogy e kerülő után blattyogtunk be Siklósra.



A siklósi szőlőhegyen
Az egyszerűség diadala

Siklóson egy egész délutánt töltöttünk az A Borozóban, érdemes ellátogatni hozzájuk, mert igazi különlegességgel várják a borkedvelő közönséget. A borbonbon még nem túl elterjedt kis hazánkban, sok érdekességet megtudtunk a készítéséről, a megfelelő borral való összepárosításról, nehézségekről és az ízek szeretetéről. 


Még festegettem is egy kicsit


Nincsenek megjegyzések: