2012. június 2., szombat

Horvátországi körtúra (Jankovác, Papuk-hegység)

Mióta nézegettem én a horvát hegyeket, és arra gondoltam, ott azért bizonyára nem egyszerű csak úgy túrázni egyet, mert ki tudja, miféle aknák maradtak hátra... de most május elején egyfajta beteljesült álomban volt részem. Vezetett túrán vettünk részt, egy kisbusznyi, tőlünk idősebb, ámde rutinos túrázó csapattal.

Drávaszabolcsnál léptük át a határt, áthajtottunk takaros - a hazaiaktól nem különböző - településeken, és olyanokon is, amelyek még magukon viselik a háború nyomait. Sűrű növényzettel benőtt, romos házak váltakoztak vakolatlan, új társaikkal, az épületeket erdő ölelte körül, járda, árokpart, közvilágítás sehol. Mintha egy kísértetfaluba csak azért is beköltöztek volna az emberek. A romos házakat azonban nem bontották el, mintha mindenki, a házak is arra várnának, hogy visszatérjenek egykori tulajdonosaik.


A Papuk-hegység jankováci természetvédelmi területéhez érve már szívderítőbb kép fogadott minket. Belógtunk a patak mentén (elvileg belépős a dolog, legalábbis a parkolásért fizetni kell, ha fent akar valaki leparkolni, a terület egyébként nincs körbekerítve), és úgy kerültünk körbe:





Az útvonal mentén különféle nevezetességeket érintettünk, mint pl. egy denevérek lakta, kb. 30 méter hosszú cseppkőbarlangot, egy síremléket (ahol a karnyújtásnyi távolságba telepített mozgásérzékelő bekapcsol valami gregoriánt), és az egykori üveghuta munkásainak pusztuló sírjait az 1800-as évek végéről.


Cseppkőképződés itt és most

A hegygerincről leereszkedve a tóparton letelepedtünk enni. Előkerültek a pálinkák (hogy lehet délelőtt inni...), házi sonkák, kolbászok, lilahagyma. Kifelé menet elhaladtunk a parkőr mellett, aki legyintve egy adios-t eresztett utánunk.


Ez a rész Szilvásváradra emlékeztetett



A hegyszoros védelmében elesett horvát hősök mementójánál indult a hegységet keresztben átszelő 12 km-es gyalogtúra (ekkorra volt a lábunkban kb. 3 km), végtelen medvehagyma mezőkkel, árnyas erdei utakkal, föl-le emelkedőkkel.

A horvát hősök emlékműve

Medvehagyma mindenütt

Nem vészes az egész (a végét leszámítva), mert tanösvény (jópofa táblákkal, csak horvátul), út közben még helyes kilátó is akad (Nevoljas, 740 m), aztán Stari Grad várromja, háttérben óriási kőfejtővel. Mindezek után valahogy le kellett ereszkedni a hegyes sziklákon (tériszony kezelésére alkalmas terepen).

Jópofa tanösvény táblák


740 méteren, a Nevoljasról

Jó meredek sziklák vártak ránk

Orrszarvúfa hangyái


Stari Grad felújításra vár
A Papuk-hegységen túli völgy, és újabb hegyek
Fentről lefelé haladtunk
A nagy ereszkedésre ittunk némi sört a faluban, majd - miután túravezetőnk feltapsolta a társaságot - ismét buszba ültünk, és áthajtottunk Kutjevóba, ahol megtekintettünk egy impozáns, azonban gaz felverte várromot. A bejáraton akadt egy rés, amelyen át bebújtunk. A régi templom romjai letűnt kort idézett. (Sajnos a kép nem igazán sikerült róla, mégis megmutatom, érzékeltetésül).

Kutjevo

Amikor a növényzet minden irányból támad

Kutjevót követően megkerültük a hegységet a busszal, és így érkeztünk meg Duzlukba, ahol felkapaszkodtunk a romjaiban is impozáns, Regécre emlékeztető várba. 


Várpince



Duzlukból látszott a Villányi-hegység; a magaslat aljában pedig egy termálvizes strandtavat töltöttek fel éppen; legeltünk egy kis akácvirágot (megtudtam, hogy igen nagy mennyiség - több kiló - elfogyasztása halálos, és az állkapocs alatt két oldalt valamiféle kellemetlen érzet jelzi, ha már a mérgezés határára jutottam). 



A Villányi-hegység délről szemlélve

Levirágzott a pitypang
Immár hazafelé tartva sem volt vége a napnak, zseniális túravezetőnk mindvégig kézben tartotta az időnként el-elkókadó csapatot, mindenhová időben odaértünk, semmit sem kellett kihagyni, és mindenből éppen annyit kaptunk, amennyi akkor és ott kellett, akár történelmi háttérről, akár növény- és vadvilágról legyen szó. Egy percig sem unatkoztunk.

Majláth-kastély


Medvehagymák ellenfényben
A miholjáci Majláth-kastély (amely ma valamiféle közigazgatási hivatalnak ad otthont) felett az ég már romantikus alkonyatba fordult, tettünk még egy sétát az épület körül és a parkban, mielőtt ismét a határ felé vettük volna az irányt. Rég volt ilyen tartalmas, szép napunk!


Nincsenek megjegyzések: