2012. szeptember 5., szerda

Távol és jelen

Most már azért nagyon hiányzik a szabadság, sőt, azt hiszem, a régi otthoni kerékvágás is, még ha a nyári két hónapos dolgozást önként vállaltam, és nem bántam meg, mert jól éreztem magam Budapesten. (Akik egy esetleges felköltözésünkben reménykedtek, azokat viszont ki kell ábrándítanom. :D)

Nagyon sok minden történik körülöttem, jó is, rossz is, de egy sem olyan, amit kitennék a blogra (ezt a bejegyzést is hetek óta írom), és ezért került ki sok festmény helyettük. Talán néhány éve még többet meséltem volna ezekről a blogon, csak azóta zárkózottabbá váltam (vagy lusta vagyok utólag dokumentálni az eseményeket). És persze elmaradtak a fantasztikus irodalmi eszmefuttatások is, köszönhetően annak, hogy e tárgyú honlapok közül csupán néha 1-2 baráti blogot, meg az LFG-t és az SFmagot olvasom (és azokat is erősen hanyagoltam az utóbbi időben). Már nem érzem szükségét hozzá(be)szólni szinte sehol, nincs türelmem cikkeket végigolvasni, még akkor sem, ha a kérdés egyébként érdekes és valahol foglalkoztat; a netes kommunikációm jóformán nullára csökkent. (Akadt, aki erre azt mondta, "mert van életed". :D)

El is gondolkodtam, hogy bezárom a blogot, ugyanakkor éppen a januári évértékelőkor jöttem rá, nem olyan nagy baj, ha legalább hevenyészve feljegyzem a történéseket, mert az idő rohan, és minden úgy összemosódik.

Szóval a dokumentáció kedvéért: úgy érzem, munkában több mindent átlátok, mint 2-3 éve (ez nyilván valahol természetes folyamat). Már szakvizsga után is volt olyan élményem, hogy van olyan pályakezdő kolléga, akihez képest "veterán" vagyok, pedig... van mit tanulni, részben a pesti melót is ezért vállaltam. Nagyon jó volt megismerni új és nagyszerű embereket, más módszereket, tapasztalni eltérő helyzeteket. Azt még nem tudom, mire lesz mindez jó, de így voltam a siklósi "kitérővel" is az utóbbi másfél-két évben: a dolgokat hagyni kell leülepedni. Azt hiszem, a caminós tapasztalat sok mindenen átsegít, olyan dolgokon, amiket így szinte meg sem érzek/utólag gondolok csak bele a nehézségekbe. Könnyebben viseltem a környezetváltozást, vagy hogy el kellett tűrnöm a másik felem hiányát - korábban legfeljebb egy hétre szakadtunk el egymástól.

Szintén a dokumentáció kedvéért: talán csúnya dolog, talán a "túlélés záloga", de azt hiszem, megváltozott az emberekhez való hozzáállásom. Már senkiről sem feltételezem, hogy alapvetően jót akar, hogy tulajdonképpen kedves, rendes, ellenben alapból - amíg persze meg nem ismerem, ami, valljuk be, igen, hosszú folyamat - azt gondolom, hogy kizárólag valamely önös érdek mentén mozog, mások sikerei/puszta lehetőségei láttán az első, amit érez, az irigység, és nem kell neki elmondani magamról... tulajdonképpen semmit.

Alkotófolyamatok... Festek, tervezek, most éppen boros címkéket, remélhetőleg rövidesen lesz mit reklámozni a blogon (is). Aztán... felvázoltam egy zombis történetívet, avagy kísérletezés a szinte tisztán karakterközpontú írással; egy másikat pedig, amit jó fél éve kezdtem, bő két hónap kihagyás után ismét folytatni kellene.

Lehet... lehet, de ne kiabáljuk el, most mégis úgy áll, hogy valami szerkesztés alá kerül, remélhetőleg még idén. (Ez azért nem kis motiváló erő, még ha sosem a megjelenési lehetőségektől tettem függővé, hogy írjak-e).

Aztán... írnom kéne egy novellát kérésre-feladatra, de még mindig nem vitt rá a lélek, hogy valamelyik ötletet a sok közül elkezdjem csavargatni, kínpadra vonni, nyüstölni. A határidő meg egyre közeledik, és az őszöm egyre több, más jellegű elfoglaltságot ígér. (Bár most lenne a jó kis nyári írótábor, ahol sajnos csak egy éjszakát volt módom eltölteni a csapattal! Végül tartottam egy szabadelőadást történelmi regények, háttérkidolgozás, források fontossága témában, ami a számomra meglepő reakciók alapján többeknek tetszett. Remélem, jövőre az egész táborban ott tudok már végre lenni, és minél többet írni).

Már nem tervezek, nem gondolkodom előre. Mostanában fájdalom, nosztalgia, bűntudat nélkül hagyok hátra régi szokásokat, és egyáltalán nem sajnálok utólag elszalasztottnak tűnő lehetőségeket. Hagyom, hadd alakuljanak a dolgok.

Nincsenek megjegyzések: