2012. november 6., kedd

A fekete hegyek országa

Montenegró (Crna Gora) valahogy sosem volt rajta a képzeletbeli térképemen, de idén szeptemberben családi nyaralás keretében eljutottunk ebbe a nagyon kicsi és nagyon szép, nagyon sokarcú országba.


Montenegró olyan, mint Olaszország, olaszok nélkül. Montenegró olyan, mint Horvátország, horvátok nélkül. Montenegró kicsit Szerbia is, szerbek nélkül. Montenegró gazdag és szegény, szinte nincs köztes állapot. Montenegró jó úton halad, hogy olyan legyen, mint Horvátország. Ami egyáltalán nem biztos, hogy jobb, mintha Szerbia vagy Olaszország lenne. Remélem, Montenegró Montenegró lesz.




A helyiek nem olyan lusták és tespedők, nem olyan harsányak, mint amilyenek tapasztalatom szerint általában véve az olaszok, nem olyan érdekemberek, mint amilyeneknek általában a horvátokat tartják, és talán nincsenek róluk olyan rossz benyomásaink (tévhiteink?), mint a szerbekről. És nem is annyira szegények, mint környező szomszédaik.

Felütötte fejét a turizmus végletes kihasználása, a hideg üzleties felfogás, de a felszolgáló még mindig őszintén kérdezi Budvában, Montenegró legnagyobb tengerparti üdülővárosában, hogy ízlett az étel. Nem szednek belépőt a templomokba, és vasárnap az angolul beszélő rendőr is irtó rendes módon eltekintett a büntetéstől. (Miközben pl. szlovák kollégáiról azt terjesztik idehaza, hogy nyáron is büntet, ha nincs a kocsiban hólánc, a szerb közeg meg azért, ha nincs nálad hullazsák. Vajon mit csinál a magyar?)


Montenegrónak ezernél is több arca van. Még most érdemes odalátogatni, mielőtt olyan lesz, mint Isztria. Nyáron a tengerpart, az ékszerdoboz városkák, télen a síparadicsom vonzza a turistákat, mint a mágnes, és ez egyre jobban meglátszik.

Még most érdemes odalátogatni, mielőtt a balkáni puskaporos hordót valaki görgetni kezdené. Mert egy biztos, ez a vidék Balkán. (Többé nem is mondom ezt jelzőként a mi hazánkra.) Van benne valamiféle vadság, bizonytalanság, szertelenség. A felszínen úgy tűnik, a mának élnek, "olyan lazák vagyunk, majd szétesünk", itt is pálmafák levele integet a tengerparti szélben, rákocskák szaladnak a kövek közé, méla tehenek ballagnak keresztül a magashegyi szerpentineken, de mintha mindenki sejtené tudat alatt, ez csak átmenet, buborék a történelemben. Saját pénzük nincsen, kedvükre használják az eurót anélkül, hogy mindenféle ezzel járó kötöttségük volna az Unió felé. (Legalábbis tudtommal.)


Nincs olyan család, amelynek ne volna háborús halottja. Aki régebb óta közöttük él, annak elmesélik, hogy a szomszéd, akivel addig hétvégente együtt sütögettek, belőtt az ablakukon.

Az embereknek esze ágában sincs beszolgáltatni az otthoni fegyverarzenált. Családi ünnepeken részegen levegőbe lődözni teljesen normális. Koktélruhás csajok, öltönyös, nyalka fickó, a templomba érkeztek esküvőre. Tőlünk tíz méterre négyszer lőtt a férfi a levegőbe, és zsebre vágta a pisztolyt, mielőtt belépett. Állítólag rendkívül jó a közbiztonság, a házakat nem zárják hét lakattal, mint nálunk, és olyan is csak egyszer fordult elő, hogy Kotor főterén valaki agyonlőtte a haragosát.


Mindent elborít a szemét. Ami közös, az senki földje (de azért jó, hogy a miénk, és nem másé). Csak abba és annyi energiát fektetnek, amennyi éppen kell. Valaki úgy mögém parkolt a posta előtt, hogy nem férek ki? Frászt megyek be, hogy megkérdezzem a bent lévő öt embert, hogy akit illet, nem állna-e arrébb tíz centit, inkább izomból nyomom a dudát, és közben elintézek pár telefont. Magyaroknak messziről jó napot köszönünk, és fejből tudjuk a fél magyar vízilabda válogatott névsorát.

Több mint ezer fotót készítettem a fekete hegyek országáról, de aligha kaptam el minden arcát. 


Addig is, míg ti magatok el nem mentek oda, válogattam nektek néhány bejegyzésre valót. Aki pedig már járt ott, az remélem, jót fog nosztalgiázni.

1 megjegyzés:

Nibela írta...

Így már értem, hogy legújabb ismerősöm, a montenegrói Dragana mért szerepel pár facebook képén fegyverekkel :)
Mellesleg rajta keresztül betekintést nyerhettem az észak-dél montenegrói ellentétbe is. Ám ő kiemelte, mindezek ellenére érdemes ellátogatni hozzájuk, mert szép vidékek lelhetőek fel, amiket kár lenne kihagyni.