2012. november 8., csütörtök

Egy kutya

Mindig is nagyon "kutyás" voltam (semmint macskás), de sosem volt lehetőségem halnál nagyobb és értelmesebb lényt tartani. Kaja, sétáltatás, lakásba nem való (erről nem tud senki meggyőzni), állatorvosi problémák stb. Aztán arra is gondoltam, ugyan, ha valaha is lesz kertes házunk, ott sem lesz majd kutyánk, mert ha elmegyünk otthonról, mit csinálunk vele? Nem biztos, hogy megoldható, hogy magunkkal vigyük. Ha meg otthon hagyjuk, hiába eteti a szomszéd, szegény állatnak megszakad a szíve, hiszen nem tudja, hogy nem örökre mentünk el.

Rokonoknak volt egy nagy kuvaszkutyája, egy nagy bolond jószág, amelyik mindig eszeveszetten körberohangálta az udvart, amikor megérkeztünk, és miután elmentünk, az udvaron hátrahagyott, szagunkat őrző játékokat még napokig dédelgette.

Ma rájöttem, hogy egy nap biztosan lesz egy kutyám.

Nincsenek megjegyzések: