2013. április 27., szombat

A nagy név döntés

Egy nő mindig megkapja a buksisimit, ha férfiasnak elkönyvelt dolgokba ártja magát. Régen eleve ilyen volt a regényírás, ma már ez inkább bizonyos "nem nőknek való" tematikákra korlátozódik. Egy férfi mindent írhat - még romantikusat is. De egy nő inkább csak romantikusat. Lehetőleg. Ja, és azt is nőknek.

Több mint tíz éve azt kérdezték tőlem - fiúk -, miért írok sci-fit, hiszen azt lányok "nem szoktak". Ha nem is voltak megdöbbenve, meglepődve igen. Később, a hazai SF szerzőket megismerve azért megnyugodtam, voltak, vannak nők rajtam kívül a "pályán", még ha nem is sokan (most szigorúan a fantasy-sci-fi közegben maradva, ide nem értve a paranormális fantasztikus vámpíros dolgokat, ahol viszont szinte egészségtelen nőuralom van írók és olvasók terén egyaránt). Mi, sci-fit író nők eleve a hazai SF élet perifériáján mozogtunk - mint szerzők: a regények, novelláskötetek még akkor is észrevételenek maradtak, ha nem magánkiadásban jelentek meg (ennek minőségi okai is vannak, csakhogy általában a férfi szerzők sem írnak jobbakat). Más módon lehetett buzogni, pl. szervezni, moderálni, de regényt, novellát megjelentetni, Zsodost nyerni... Nem csoda, ha ezek egy ideje nem érdekelnek, már nincs bennem semmiféle kitörés, megfelelés iránti vágy.

A kényszerű tapasztalás viszont igen: tudom, hogy az Ingókövek témája tipikusan nem nőies, bár van női szereplője, nem nőközpontú. Az Ingóköveket valószínűleg ezerszer jobban elfogadnák, ha férfi írta volna. Tudom, hogy így van, mert megkérdeztem férfiakat, mit szólnának egy második világháborús fantasy regényhez, amit nő követett el. Legalább őszinték voltak, amikor azt válaszolták: nő írta? Hááát... vannak fenntartások...

Teljesen komolyan elgondolkodtam, hogy férfi álnév mögé bújok. Mert hiába mondja Sárdi Margit: "De sokaknak egyáltalán nem látszik az írásain, hogy nő írta, ilyen Fazekas Bea vagy Lőrinczy Judit. Ha nem lenne ott a név, senki nem mondaná meg, hogy női íróról származik." Ám ha ott van a sztereotípiákat beindító név, akkor találnak benne olyan "hibát", amit férfi szerző ugyanilyen jellegű írásában eszükbe sem jutna keresni.

Mivel számos érv szólt amellett, hogy az összes eddigi írásomhoz hasonlóan* az első megjelenő regényemet is a saját nevemen lássam viszont, úgy döntöttem, írok egy listát pro és kontra. A férfi álnév mögé rejtőzés annyira erősen munkált bennem, hogy a lista eredménye meglepett. Olyan sok volt az álnév hátránya, és olyan sok a saját név előnye, hogy utóbbi mellett döntöttem.

Már láttam a majdnem végleges borítót, rajta a nevemmel. Mit mondjak, nagyon jó érzés. Bánnám, ha másként döntöttem volna.


*Egy kivétel életem első fantasy novellája, a Szentjánosbogarak (Jud Lorin).

3 megjegyzés:

onsai írta...

Tök szuper, hogy a saját nevednél maradtál. Majd megszokják, és ha jó könyv, utána már nem számít a név.

csag írta...

Szerintem is jó... node nem is ezért jöttem. Most láttam a feszbukon a borítót. Like. :)

Gratulálok!

Jud írta...

Kösziii!!!