2013. április 4., csütörtök

Rövid utazás akvarellvilágba

Rég tettem közzé festményeket, és mivel a blogbejegyzésekkel is erősen elmaradtam, íme néhány pingálmány:

Amikor elkezdtem, nem tudtam, mi fog belőle kisülni, közben viszont egy történet is formálódott bennem. Valahányszor ránézek a képre, eszembe jut - azt hiszem, az írott változatát is ki kellene bontanom. A kép címe valami olyasmi, hogy Az elfeledett kapu. De lehetne Az utolsó átjáró is.

A túl sok Mike Oldfield hallgatásától az ember ilyen hangulatba kerül, mint ez a kép itt fenn. Far Above The Clouds.
A kép egyébként jó akvarell-tanulság volt számomra: egy-egy vízfolt, festékpötty elhelyezése után fölébe álltam, és percekig figyeltem, miként "festi magát" a kép. Természetesen, mint a felhőkbe, ebbe a képbe is mindenki azt lát bele, amit akar.

Téli tengerpart - azt próbálgattam, mi az a pont, amikor már egy-egy vízfolt, festékpötty elég konkréttá válik, hogy valami konkrétat lássunk a képen.


Gyárnegyed. Asszem, a jelenleg írt (újabb - nem az Ingókövek) regényem hatása alatt álltam, amikor készült.

Olyan jó, amikor eláll az eső, a város, az utca felfrissül, még hűvös van, de a pincérek mindjárt letörlik az asztalokat, és oda lehet ülni, és inni egy teát vagy egy kávét. Van ebben a képben egy kis caminós hangulat, na.

A festmények akverellek, az utóbbi háromnegyed évben készültek, részben rajzórán.

Nincsenek megjegyzések: