2013. május 31., péntek

Nyelem a metaforákat

Ismét eltelt egy év, és másfél hete, péntek estére összegyűlt a távolról indítós csapat. Mr. November csúnya szupercellaszerűséget hozott magával a mediterrán Pécs városába, az eső éppen akkor eredt el, amikor végszóra egyszerre értünk haza: én az állomásról a csapat egyik felével, a többiek az autópályáról.

A sötét fellegeket, fákat tépő szelet másnapra visszaverte a jókedv és kacagás. Reggel kitárgyaltuk, hogy többünk agyában azonos fiókban szerepel Szécsi Pál és Máté Péter, úgyhogy a Youtube-on megnéztünk pár  videót, és elborzadtunk. Az ilyen számok hallgatása azzal a veszéllyel jár, hogy egész napra a fülünkben marad a dallam, úgyhogy ennek tudatában kattintsatok.

A kiadós reggeli után nemsokára a Villányba tartó vonaton találtuk magunkat. Az úticéllal visszatértünk a gyökerekhez. Napközben többször is ráébredtünk, milyen múltra tekinthet vissza a hagyomány, és úgy kellett összeszednünk az eddigi szalagcímeket:


Nosztalgikus hangulatunk oka, hogy a jelenlegi összetételben valószínűleg jó darabig nem lesz módunk távolról indítani.

szép szín, vizuálisan is kedvet teremt a kortyhoz

Villánykövesden szálltunk le, és a pincesor felé vettük az irányt.



Valószínűleg mi voltunk aznap az első betérük a Tiffán Pincébe, ittunk egy kis borpárlatot, majd elpusztítottunk egy üveg, fröccsben is kiváló olaszrizlinget. A pincét is megtekintettük (Wooffal nem első alkalommal láttuk, de azóta jelentős átalakítások történtek: immár itt is nyitottak trezort, kóstoláshoz pultot alakítottak ki).




A pince fala olyan, akár a csillagokkal hintett ég
Felfrissülve, töltekezve vágtunk neki a néhány kilométeres, Villányig tartó útszakasznak, átmásztunk a dombon; a Polgár Pince volt a következő állomás. Tejfölös-mártogatóst kértünk a nedű mellé.

hosszan szippantható

Tapsi sokáig próbálkozott lefotózni egy fiókáit etető rozsdafarkút, ha tudni akarjátok, milyen sikerrel, nézzétek meg a blogját! A kacagógerléket áthelyezték, úgyhogy csak akkor hallottuk meg őket, amikor már éppen távoztunk.


Wooffal a Borzsongáskor nagy élményt nyújtó Gere Tamás & Zsolt pincéjébe vezettük a társaságot. Bár a fél kertet felásták a terasz átalakítása miatt, most is remekül éreztük magunkat. Elfogyott pár üveg rozé(fröccs), néhány tányér tepertőkrémes kenyér, hidegtál.


Itt kerültek elő a legutóbbi bibliaszámok, és kezdtünk idézeteket vadászni. Nem volt könnyű választani, mert vagy nem voltak annyira jók, mint korábban, vagy a mi ingerküszöbünk változott. Azért még így is akadtak gyöngyszemek, mint - szerintünk - az idei év címadó mottója.

szájban is jól tartja magát, savak élnek, teste korrekt

A Gál Pincében csak egy pohárkával ittunk - többen fenték a fogukat a sok száraz bor után az édes borkülönlegességekre. Én itt is maradtam a száraz vonulatnál. Koccintani minddel egyformán lehet.

Bormatek

Czékmány Vera boltjában beszereztük a hűtőmágnes pincesorunk következő tagját, aztán megtudtuk, mikor is megy buszjárat Siklósra...


A Borozóban már vártak ránk Jancsiék, fenntartva az utolsó, készleten lévő csokikat, bonbonokat. Belém már nem sok fért, de azért a csapat nem vallott szégyent. A kedvünk, napunk ilyen szivárványos volt, mint Siklós utcája:


Az utolsó előtti buszjárattal indultunk haza, és csak később tudtam meg, milyen szerencsénk is volt: a nyitott pince napok miatt a villányi vonatokon fürtökben lógtak a hazafelé tartó emberek, míg mi alig ültünk néhányan a buszon.

kesernyés-gyümölcsös ízekkel köszön el a szánktól

Másnap semmi bajunk sem volt, de azért reggelire mindenki csilisbabot evett. Aztán a csapat egyik fele felült a vonatra, másik fele maradt még velünk egy estét - végre igazán kipróbáltuk a Jókai Bisztrót, az egyedileg összeállított menüsort. Gasztroőrülteknek különösen ajánlott!

Ők is nyelték a metaforákat:

Nincsenek megjegyzések: