2013. június 17., hétfő

Dedikálás, meg minden

Rokonom már jó előre figyelmeztetett, nincs könyvhét eső nélkül, ezért jó sok nehéz holmit vittünk mindenféle időjárásra felkészülendő. Hely meg alig akadt, délelőtt csak néztük Woofommal a sürgés-forgást, miután megtaláltuk a standot, és arra vártunk, hogy némi árnyék csússzon a fejünk fölé.

(Megosztott) Ad Astra stand

Kira egyik remeke

Dedikálnak a grafikusok. Néha hozzám is odaléptek, akik szerettek volna egy aláírást, de nem értek rá délután, az én időpontomban. Persze én is dedikáltattam, egy nem várt pillanatban Brandon Hackettel - aki azt hitte, ezúttal megússza -, Sánta Kirával, és az Ingókövek borító alkotójával, Havancsák Gyulával

Aztán egyszer csak megjelentek a hagyományőrzők (a Hadtörténelmi Kulturális Egyesület tagjai), és mintegy fél órán keresztül öltözködtek, míg második világháborús katonákká nem váltak. Ekkor még nem irigyeltük őket, iszonyú melegük lehetett a teljes menetfelszerelésben.


A Wehrmacht létszámfölényben

Míg katonáink a Vörösmarty téren népszerűsítették az Ingóköveket (ezért nem lehetek eléggé hálás nekik), addig a standnál dedikáló grafikusokkal és velem az ekultura.hu készített videóinterjút. Bevallom, nehezen rázódtam bele, mert akkor kezdett igazán leesni a tantusz, milyen izgalmas napnak nézek elébe. Órákat tudnék beszélni a regényről, hogyan készült, mit érzek, csak ha minden gondolat egyszerre önti el az agyamat, elég nehéz megfogalmazni a lényeget. (Update, az ekulturán olvasható az interjú).

Fél kettőkor átsétáltunk (akarom mondani rohantunk) a beszélgetés helyszínére, a hangulatos 1000 teaházba. Út közben mindenki a katonákat bámulta, a külföldiek a kezükbe nyomott könyvjelzők láttán azt hitték, múzeumot népszerűsítenek; az aluljáróban két rendkívül össze nem hangolt zenész rögtön valami indulót kezdett húzni, amikor tömött menetoszlopokban elhaladtunk előttük.


Ezt a két fotót Horváth Norbert készítette.

Kánai András moderálásával közel egy órát beszélgettünk a könyvről Stier Gábor újságíróval, a keleti front szakértőjével. Nagyon nem akartunk mikrofonba beszélni, de a felvétel miatt muszáj volt. Azt hiszem, a közönség egy percig sem unatkozott, csak néha szisszentek fel néhányan a spoilerveszélyek miatt, de szerintem az sem volt annyira vészes. Aki lemaradt az eseményről, itt bepótolhatja. Mészáros Annarózsa fotói:




A beszélgetést követően visszaloholtam a dedikálás helyszínére, a standhoz. Értek kellemes meglepetések, váratlanul megjelenő régi barátok, kollégák személyében - sok ismeretlen olvasót pedig valószínűleg a katonák jelenléte vonzott oda. Egyszer csak azt vettem észre, hogy körbeálltak, miközben sorra írtam a könyvekbe. Ezeket a fotókat az Ad Astra Kiadó fb oldaláról csórtam:









A katlan-forróságot enyhítő eső legalább kétszer is alaposan a nyakunkba zúdult, a lelkes közönséget azonban ez sem tartotta vissza, akadtak, akik Ingóköveket szorongatva kezükben vártak, hogy elálljon az eső, és folytatódjon a dedikálás.




Ezek saját képek

Herbie remek fotókat készített, ha a napernyők meg az itt-ott kikandikáló közönség nem lenne rajtuk, azt hihetnénk, korabeli képek:





Annarózsám is végig jelen volt velünk:





Összességében óriási élmény volt, sosem gondoltam, hogy ilyenben lesz részem, a londoni bemutatóhoz tudnám hasonlítani. Arról persze álmodoztam, milyen jó is lenne, ha megjelenne a regényem, de ez több volt számomra, mint regénymegjelenés. Tényleg valamiféle mérföldkő, miként az e-kultúrás interjúban elhangzik, még ha ez csak sejtés.

Köszönöm, hogy eljöttetek!

Nincsenek megjegyzések: