2013. augusztus 5., hétfő

A publikálás ösztöne

Az első regény megjelenése mérföldkő, mondták nekem a dedikálás napján. Azóta, hogy annyi sok pozitív visszajelzést kaptam az Ingókövekre, visszatekintve úgy látom, a novellák is mérföldkövek voltak. Apró kavicsok, de fontosak. Meglepődtem, hogy milyen sok olvasói vélemény kezdődött azzal, hogy felemlegették a novelláim, sőt, akadt, aki azok miatt várta a regényt vagy lett rá kíváncsi. Úgyhogy felül kell vizsgálnom a korábbi nézeteimet a novellák publikálásának értelmetlenségéről.

Részben tényleg van jelentőségük, mert akadtak olvasók, akik az évek alatt megjegyezték a nevem. (Nem mintha ez tömeges volna, de azért jó érzés, hogy nem csak én emlékszem a megjelenéseimre).

Részben egy-egy novella közlése átlendített a nehezebb időszakokon, és könnyebben folytattam az írást. Nem adtam volna fel, mert az írás ösztöne mindig is nagyobb volt bennem, mint a publikálásé, de azért hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól egy-egy megjelenés vagy díj, sőt, az internet bugyraiban eldugott olvasói vélemény pl. egy komment.

Részben viszont semmi jelentősége nem volt a novella megjelenéseknek: az Ingókövek publikálása nem függött a korábbi novellák közreadásától. (Érdekes, hogy Csilla egy interjúban olyan, legalább nyolc éve írt történetemet említ, ami sosem jelent meg, de számára emlékezetes maradt.)

Részben pedig azért sem volt jelentőségük, mert a novellák megjelenése vagy meg nem jelenése az írói fejlődésemhez csak igen elenyésző mértékben járult hozzá, azaz a részletesebb, mélyrehatóbb visszajelzések, kritikák általában a "belső körökből", az íróműhelyből, e-mailes levelezés zárt csatornáján jutottak el hozzám (és a véleményezett írásokat is jobbára csak ők látták, az esetleges publikálás már e körök lefutása után történt meg).

Most azt mondják, írjam meg mielőbb a következő regényt, mert az olvasók várják, és minél később jelenik meg, annál többet veszíthetek el közülük. Nem tudom. Egyrészt amit most írok, nagyon más lesz, mint az Ingókövek volt, emiatt a közönsége is valószínűleg eltérő. Másrészt, ha az évekkel ezelőtt megjelent novelláim még mindig hatást váltanak ki, azt gondolom, az Ingókövek is fog, csak majd az új regénynél (ha megírom, ha megjelenik...) nem azzal kezdik majd, hogy a novellista Lőrinczy Judit, hanem tudjátok, akinek volt az a háborús fantasztikus regénye.

Nincsenek megjegyzések: