2013. augusztus 18., vasárnap

Nyári szabadság

Sok mindenről akartam - legalább a dokumentáció kedvéért - írni pár sort, de nem jött az ihlet. Voltam itt-ott rövid szabadságon, rokonlátogatóban, Mark Knopfler-koncerten, Ördögkatlan Fesztivón, esküvőn, ahol húsz év után megcsípett egy darázs, és... na mindegy, az már csak kommunikációs baki volt, hogy két mentő is jött, de szerencsére nem vittek be, és azt is megtudtam, hogy nem vagyok allergiás. (Csokordobás elől sem tértem még ki ennél rafináltabban, na).

Aztán voltunk nemrég Bélapátfalván, ahonnan tettünk két szép nagy túrát, képek később, ha összeszedem magam, aztán vettünk egy mély levegőt - legalábbis én - és újra megnéztük magunknak az egri Nice Woman Valley-t, és nem hiszitek el, de találtunk három olyan helyet is, amelyet mernék ajánlani. Képek és rövid beszámoló majd erről is később.

Az időben még jobban visszamenve, voltam írótáborban, ahol még egy novellát is megírtam négy óra alatt. Most persze át kellene dolgozni (azaz rendesen megírni). Büszke vagyok magamra, mert még festettem is, a pingálmány a remek kerkakutasi szállás udvarán készült, a Hétkutas Vendégházat minden Őrségbe vágyónak melegen ajánlom.


Mindig megállapítom, hogy kevés az az egy hétvége, ez csak beugrás, az elejétől volna érdemes ott lennem. Nem csak azért, mert így ténylegesen alkotni, írni, festeni tudnék, hanem mert a jó társaság garantált. Viszont nem fogadkoztam, mármint eddig mindig megígértem a többieknek, hogy igen, jövőre már biztosan teljes időre jövök táborozni, főleg, hogy most még az írókörös levlistára is visszakerültem (ez nem jelenti azt, hogy írókörösként fogok működni). Csakhogy már most tudom, ez eléggé valószínűtlen volna.

Nem értem, miért nem március környékén jönnek a jó ötletek, hogy hova kellene a nyáron utazni, mikor annyi sok jó hely van, amit fel kéne fedezni vagy megismételni az ott létet, és elvinni oda másokat is. Már az is körvonalazódik, hol fogunk jövőre távolról indítani, bár ezt a többiek még nem tudják...

De nem. Sem a teljes írótábor nem jön össze, sem más olyan program, ami extra szabadságot igényel - jövőre is legfeljebb egy-egy hétvégén kell regenerálódnom, és a nyarat - immár a harmadikat - végigiparkodni.

Csak egy fogadalmat tettem idén, és az az, hogy soha többé nem szabdalom fel a szabadságom, és nem csak azért, mert ez már a második nyár, hogy nem voltam egyben legalább három hetet OFFice. Mert ennyi minimum kellene: az első héten még a munkával álmodok, néha agyalok, vajon jól döntöttem-e, aztán a második héten mindez elfelejtődik, és a harmadikon szépen lassan ismét visszaszivárog a meló a tudatom alsóbb rétegeibe.

Szóval akkor hogy is van ez, egy-egy hétvége beugrás és mégis hosszú szabadság?

Hát úgy, hogyha minden jól megy, jövőre újra Camino.

Nincsenek megjegyzések: