2013. szeptember 19., csütörtök

Csúza, halászlé, degesz

Sokáig nem tudtam, hogy van a halászlének egy külön kategóriája, amit bajainak hívnak, és a neten nézelődve még ilyen honlapot is találni a témában, a lényeg, hogy a tiszainál paszíroznak is, a bajainál meg nem. És amíg az én részben alföldi származású családom kenyérrel eszi a sűrű halászlét, választott hazámban tésztával. Én mindkét módon készült változatát szeretem, és Woof is többször bizonyította már, hogy egy ültő helyében simán megeszik hat-nyolc tányérral - akármelyikből.

Pár éve kollegális ebédet csaptunk Csúzán, a Kovács Csárdában, ahová azóta terveztem visszatérni. Idén augusztus végén eljutottunk - mondom ezt így, mert a Pécstől 80 km-re található horvátországi településre Siklósról egyszerűbben "ugrottunk át".

Mondogatják, hogy a szerbiai Pikec Csárdában még jobb halászlevet ehetünk, de az én ottani - igaz, egyetlen - tapasztalatom meglehetősen lehangoló. És ezen semmiféle csodás dunai kilátás nem változtat. Na mindegy, szóval Kovács Csárda. Amennyiben halászlevet ennénk, jelentkezzünk be előre, megijedni sem kell, mert értenek magyarul. Amikorra kértük, pontban ott volt az asztalunkon a kondér, kérésnek megfelelően vegyes halból, "közepesen" csípősen.

Miután alaposan belaktunk, még betoltunk egy palacsintát is, Woof klassz helyi bort ivott (szódával lazítva), aztán a végén bágyadt tiltakozásunk ellenére házi meggylikőrt is kaptunk (mondtam a pincérnek, én vezetek, mire ő: "akkor majd kevesebbet töltök").

Hogy milyen volt? Illusztrálom:


(Az a baj az ilyen bejegyzésekkel, hogy mire megírom, rámtör az éhség).

Nincsenek megjegyzések: