2013. október 3., csütörtök

Én, a fantasy író

Tegnap előtt egymástól függetlenül ketten is kérdezték, írom-e már a következő regényt? Hímeztem-hámoztam valami választ az idő hiányáról, pedig valójában csak gyáva vagyok. Persze este nem volt képem nem odaülni a gép elé, és egy kicsit erőltetni a dolgot. Ez olyan hatásosnak bizonyult, hogy írtam is vagy tizenötezer leütést, és átlendültem egy nyögvenyelősebb részen. A vicc az, hogy a két kérdezőt - feltéve, hogy a végére érek, és feltéve, hogy valaha is megjelenik - valószínűleg nem hozza majd lázba az új regény: tisztán fantasy lesz.

Nagy a kísértés, hogy elkezdjek valami mást, pl. az orosz felmenőim történetét, vagy a zombis sorozatot, de hiányoznának a már megszokott, megismert szereplők, a felvázolt háttérvilág. Ráadásul, ha az Ingókövek terjedelmét nézem, már ebben az új regényben is nagyjából féltávnál tarthatok: 330 ezer leütésnél. Jön a tél, kevesebb lesz a délutáni program, és a hamar sötétedő délutánokat jó lesz kitölteni a hátralévő legalább ugyanennyi betűvel és szóközzel. Az sem frusztrál, hogy jelenleg a leghalványabb fogalmam sincs, mi fog történni a szereplőkkel, és mi lesz a magyarázat - úgy mindenre. 42?

Egy időben gondolkodtam, sci-fi vagy fantasy író vagyok-e inkább, de a regényötleteim (tehát amiket alapvetően nincs időm megírni) határozottan az utóbbiak közé tartoznak, és ez meggyőz arról, hogy feleslegesen töprengek a közönség elvárásain: azt írok, amihez kedvem van. Talán, majd, egyszer, a távoli jövőben, az időbank feltalálása után, ha nyitottam egy időbankszámlát, írok egy vérbeli sci-fi regényt is. Addig elgondolkodom Az Ötleten.

4 megjegyzés:

onsai írta...

Örülök, hogy ilyen jól áll a következő regény. :)

Jud írta...

Köszi, de valójában nem áll ilyen jól :D ezt a 330 ezer leütést is már mióta rágom!

Librum Profundus írta...

Még nem írtam meg a posztot az Ingókövekről, de a múlt héten kiolvastam és...
Imádtam!
Már ajánlottam is egy ismerősömnek, aki alapvetően nem fantasy-fan. Ha kimaradt volna belőle MINDEN fantasy-elem, "csak sima" háborús regényként is tökéletesen működött volna.
Alapvetően nem szokott tetszeni, ha kevés a párbeszéd, de a német mesterlövészes szál, amiben alig beszélnek tökéletes volt, még akkor is, ha rögtön rájöttem, mi történt vele (és mikor), szóval nem a katartikus meglepődöttség mondatja ezt velem, hanem egyszerűen jó volt olvasni a leíró képeidet.
Reméltem, hogy tetszeni fog a könyved - Ad Astra minőség, ugye -, de igazából nem VÁRTAM, hogy ennyire elvarázsol majd.
[Igen, bennem is élt a negatív diszkrimináció, hogy tud-e írni nő egyáltalán jó háborús könyvet (úgy értem érzékletes, életszerű akciójeleneteket, nem lelki drámázást), én még nem igen találkoztam ilyennel (Férfitól is alig, teszem hozzá).]

Nagyon örülök, hogy dedikált példányom van az Ingókövekből! :)

Szívből gratulálok, és várom az új könyvet! (Jó hír, hogy fantasy lesz...)

Jud írta...

Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszett a regény! Írás közben hajlottam rá, hogy "csak" háborús regény legyen, de visszatértem az eredeti pókfonalamhoz, és lett belőle fantasy. A sztereotípia majdnem mindenkiben él, a vélemények szinte mind úgy kezdődnek, miért nem akarták elolvasni, és aztán hogy meglepődtek. :D
Szóval köszönöm!!! :)))