2013. október 5., szombat

Zarándokz

Talán egy korábbi, nyári blogbejegyzésemben említettem, hogy megint elkapott a Camino-láz, pedig a jövőre kitűzött indulásig még sok idő van. Az első úton egy lány azt mondta nekünk, mekkora jó ez a zarándoklás, ti is jöttök még ide, ugye? Én - jó ötszáz kilométerrel a lábamban - arra gondoltam, te jó ég, soha többé!

Ezt nem régiben készítettem egy német peregrinának
Aztán hazaértünk, eltelt néhány hónap, és megváltozott bennem valami. Visszavágytam. A három évvel későbbi Portugál Út nyaralás volt, nehéz egyáltalán Caminóként gondolnom rá. Jövőre viszont - ha minden rendben lesz - ismét olyan hosszú gyaloglás vár ránk, mint az Északin.

Shirley Maclaine, Paolo Coelho, és még a tököm tudja, kik, instant megvilágosodás, Isten- és jelkeresők, farizeusok, rohanó túrabolondok, mind a klasszikust választják. Ráadásul ezek jelentős része magyar. Úgy is mondhatnám, csak egy érv szól amellett, hogy a Francia Útra tegyük a lábunk.

Ott még nem jártunk. (Pontosítok: a Francia Út utolsó néhány állomásán igen, miután a Primitivo becsatlakozott).

A Francia Út népszerű, és ebből fakadóan zsúfolt. Meg akartam bizonyosodni, hogy elviselhetetlen mértéket ölt-e, és mégis válasszuk-e inkább újra az Északit. Úgyhogy a nyáron elolvastam néhány blogos beszámolót, és különösen két naplón remekül szórakoztam. Andrea és Laci blogjait, Klau és Mars fotóit azoknak is tudom ajánlani, akik ténylegesen nem tapasztalták a zarándokélményt.

A blogok, fotók olvastán, láttán úrrá lett rajtam a mehetnék, amit annál jobban nem tudok megmagyarázni, mint amit a Portugál Útról készült naplóm bevezetőjében írtam.

Néhány napig azzal szórakoztam, hogy a Google Streetview-n nézelődtem a gúgli tér-idejébe örökre beleégett, Caminót megörökító pillanatokért. Santiagóban zarándokot találni persze nem nehéz (pl. a katedrális előtti téren, vagy az odavezető, környező utcákban), a többi helyszínen már annál inkább.

Van, aki most kezdi a Francia Utat, megbirkózva a Pireneusokkal, Saint Jean Pied de Portban:


Jövőre, remélem, mi is itt fogunk mászkálni az első gyalogló napon

Vannak, akik Santiago előtt néhány állomással, Melidében (Francia Út) járnak:

Előtérben a sárga nyíl. Ezen az utcán mi is jártunk

Melidei bár - bemehetünk a streetview segítségével

Szintén Francia Út: Arzúa, ahol mi is megfordultunk már:

Sárga nyilak és kagyló mutatja a helyes irányt

Zarándokok egy arzúai szállás előtt, ahol mi is várakoztunk a nyitásra

Zarándokarc tart az arzúai szállásra

Zarándokarc bámulja a Google autóját Arzúában. Mellette a tábla az úticéllal. Szép pillanat.

Bringás horda Arzúában

Ez viszont Portugál Út, jelzőtábla Tuiban
 Emlékek az Északi Útról:

A híres lugói római fallal körülvett óváros egyik kapuja - amelyiken át a zarándokok belépnek

Albergue - azaz zarándokszállást jelző tábla egy baszk kisvárosban, Orióban. Azért e helyeken zarándokot találni utcanézetben szinte lehetetlen, táblákat, nyilakat egyszerűbb.

A santanderi albergue bejárata. Az Északi Út egyik legzsúfoltabb, legszűkebb szállása volt: lakásból alakították ki, telerakták nagyjából ötven emeletes ággyal, és kb. egy mosdó jutott az ideiglenes lakókra

Aztán akadnak, akiknek nem volt elég a gyaloglásból Santiagóig, és továbbmentek az óceánhoz, Fisterra, Muxía felé:


Obeliszk Negreirában, a Fisterra-Muxia Út első állomásán

Ahol dönteni kell: Olveiroa után vagy Ceén át Fisterrába, vagy előbb Muxíába megyünk-e tovább
Zarándokok visszafelé gyalogolnak Santiagóba Fisterrából, nem messze az előző képen látható kereszteződéstől

Ez a pillanat a kedvencem az összes streetview kép közül. Zarándok tart a fisterrai fokra, tehát az egykor ismert világ végére. Gyönyörű.

Nincsenek megjegyzések: