2013. november 9., szombat

Utók és nevek

Olvastam egy cikket a net bugyraiban a magyar utónév választási szokásokról, hogy milyen elképesztő dolgokról akarják elnevezni gyermekeiket a szülők, az attitűdről, hogy ha más miatt nem, akkor a neve révén valaki kitűnjön az átlagemberek szürke masszájából... Mert hogy legalábbis részben ez lehet a háttérben: a gyerek egyedi, és ez mutatkozzék meg a nevében is!
Amikor fura névvel találkozom, arra gondolok, ez a gyerek is jól meg van áldva a nevével, meg a szülőjével, aki kitalálta, vagy olyasmi jut az eszembe, vajon az iskolában a tanár hogy szólította ki a feleléskor? Emlékszem, az egyetemi beiratkozáskor valamiért bezsúfoltak minket a szegedi jogi kar legnagyobb termébe (az évfolyam így sem fért el), és a TO munkatársai névsorolvasást tartottak. Megküzdöttek egy lány félig francia vezetéknevével, ami persze hangos mosolygást csalt elő mindenki másból.
Az MTA által eddig engedélyezett női és férfi utónevek listáját elnézve jó pár vicces név jön szembe; elképzelem a gyereket - és a majdani felnőttet - amikor egy hivatalos iraton fel kell tüntetni a nevét. A vezetéknevem roppant egyszerű, és még csak nem is kirívó czy végződése igazi kihívás a bankos ügyintézőtől kezdve a suszteron át mindenkinek, még akkor is, ha már megszokásból tagoltan hozzáteszem, hogy cééézéééipszilon. Akkor is simán leírják cz-vel vagy czi-vel. Ha ehhez olyan utónevem lenne, mint Zoárda, Odília, Ripszima, Damajanti vagy Kreszcencia, be sem mernék mutatkozni. Vagy épp ellenkezőleg? Büszkén vállalnám, hogy a nevem fejtörést okoz?
Még a kevéssé extrém vagy szokatlan, inkább csak ritka nevűek is bajban lehetnek: volt egy Vanessza nevű ismerősöm, aki hiába javította ki folyton az edzőnket, névsorolvasáskor folyton a lengyel elnök nevét hallottuk. A másik kedvencem, amikor valakinek több utóneve van, nyilván arra az esetre, ha valamelyiket elvesztené. Ilyenkor például mindig olyan kellemes találgatni, most akkor melyiket is használja az illető? Vagy pl. hivatalos iratokon mindkettőt fel kell tünteni, ha valamelyik lemarad, ajjajjj, rádugrik a bürokrácia. Ennek már csak az a fokozata, ha valaki vezetékneve egyben valamely magyar utónév is.
Sokáig nem szerettem az utónevem, úgy értem, nem tudtam megbarátkozni vele, és irigyeltem a többi kiscsajt az iskolában, akiknek valami szebb vagy érdekesebb neve volt. Aztán egyszer olvastam egy történetet egy egyszerű, falusi lányról, aki akkoriban szokatlan nevet kapott (de csak ilyen Henrietta szintűre kell gondolni), és mindig úgy gondolta, születésétől fogva különleges, szemben mindenki mással. Többre hivatott vagy többre érdemes, aztán lett belőle nem kívánt terhesség és egyedüli gyereknevelés. Nomen est omen? Vagy akkor is ezt az utat járja be, ha Marikának hívják?

Szóval jó dolog egyszerű, szürke Juditnak lenni, ráadásul nem is tudnék magamnak másik nevet elképzelni, pedig annyira gyakori: mind általános, mind középiskolában volt rajtam kívül legalább még egy Judit az osztályban. Vajon akik változtatnak, miért teszik? Úgy vagyok ezzel, mint a szépészeti beavatkozásokkal, csak ez névplasztika. Valószínűleg nem lesz tőle szebb, aki eddig is szép volt.

Na, de írótársak, böngésszetek magyar utónévszótárat, és adjatok hülye neveket a regény- és novellaszereplőiteknek!

Nincsenek megjegyzések: