2013. december 1., vasárnap

Egy álom által elvégezni mind

Pár éve olvastam - a tudottan pszichiátriai eset - Sylvia Plath sokak által nagyra tartott Az üvegburáját, amelyben az író hidegen és egyszerűen taglalta, miként gondolkodik egy öngyilkosságra készülő ember. Az, aki nem figyelmeztetésnek szánja, hanem biztosra megy. Az volt a legnagyobb félelme, nehogy megtalálják, és visszarángassák az életbe. Akár olyan állapotban, hogy többé nem lesz képes megölni magát, bármennyire is szeretné.

Az üvegbura azt nem írta le, miért jut el valaki arra a pontra, amikor elkezdi a hideg tervezést. Ahonnan már csak idő kérdése az egész, akár pszichiátriai eset az illető, akár nem.

Plath regényénél is régebben olvastam egy másik könyvet a Holokausztról. Talán abban volt, amikor az egyik rab azt kérdezte a másiktól a koncentrációs táborban, miért is nem végeznek magukkal? A társa azt felelte, hogy akkor sosem tudná meg, hogyan végződhet másképpen.

És még ezeknél is régebben olvastam valami mást, amit ma újra elővettem.

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni - elszunnyadni - semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni - elszunnyadni - és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel? - Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől - a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó - le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? - Ekképp az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti "tett" nevét.

Nincsenek megjegyzések: