2014. március 25., kedd

Porva-hurok (Bakony), 24 km

Ez a túra most már tényleg igazi szezonnyitó volt, nem csak séta az erdőben, sőt, a végén, amikor rövidítési lehetőség kínálkozott, hősiesen a hosszabbat választottam.






Az útvonal Porvától Porváig: a zsákfalu és Csesznek között fél-fél úton (tehát az erdő közepén) álló vasútállomást érintően a Cuha-patak völgyében vezetett utunk. Elgondolkodtunk, ki száll le itt a turistákon kívül, mert akik a falvakba igyekeznének, Porvára vagy Csesznekre, azok húzhatnák a bőröndöt még vagy három-négy kilométeren át az erdőben.

Éppen akkor érkezett egy Bzmot

A vasútállomással szemben egy turistaház is üzemel

Cuha-kanyar

Péntek délelőtt nem tobzódtak a turisták az egyébként népszerű útvonalon
Az enyhén megáradt patakon többször át kellett kelni, próbára tette a bátorságot és az egyensúlyérzéket. Néha gondolkodtam, inkább leveszem a cipőm, zoknim, és átrohanok a jéghideg vízben. 







Vinye előtt piknikeztünk egy padon, aztán elgyalogoltunk Fenyőfőig, magunkhoz vettünk némi frissítőt, aztán tettünk egy plusz kilométeres kitérőt a térképen "Iszonyatos nagy fa" néven jelzett, villámsújtotta fához. A közvetlen közelében volt még egy hasonló rémség, és megállapítottuk, hogy a hangsúly nem a "nagyon", hanem az "iszonyatoson" van.




Mondanám, hogy innen már elvitt a lendület, pedig legalább kilenc kilométert kellett még megtenni Porváig, és néhol azért biztatnom kellett magamat. Összességében nagyon jól esett, az utolsó két kilométeren is maradt erőm, és megállapítottam, hogy másnap is fel tudtam volna kelni, és legalább ekkora távot megtenni. Ráadásul a zsákom sem volt üres, mindjárt a túra elején találtam egy érdekesnek tűnő követ, amit nem akartam ott hagyni - most áztatom le róla a sarat -, aztán szép lassan, ahogy melegedett az idő, lekerült a polárpulcsim, ami mindig sokkal nehezebb a zsákban, mintha viselném.

Ez egy harmadik iszonyatos fa







Erdőbe menjetek, gyalogoljatok, lélegezzetek mélyeket! Lehet, hogy még indiánt is láttok!

2014. március 23., vasárnap

Villám írótábor Nemesvámoson

A villám leginkább a tábor rövidségére vonatkozik, inkább volt ez hétvégi írótalálkozó, mint tábor - ezúttal feladatok nélkül, kötetlenebbül. A helyszín ideálisnak bizonyult, tettünk egy remek sétát Balácára - a római villagazdaság áprilisban nyit, ezért csak körbejártuk -, kecskéket etettünk, készült csapatfotó a halomsíroknál, majd visszatértünk a laptopok fölé.






Ittunk néhány üdvözlőfolyadékot a pálinkaszobában, és vacsorára degeszre ettük magunkat a zseniális birkapörköltből, lencsegulyásból, pesztós házi süteményből és az édes ráadásból... A házi kolbász és sonka evését sem lehetett abbahagyni, újra és újra meg kellett bizonyosodni róla, hogy milyen jó.


Tulajdonképpen jót haladtam a kéziratommal - feladat csak ennyi volt: mindenki dolgozzon az aktuális munkáján. A kevésbé kreatív periódusban lévő társakat persze folyton cikiztük, a hatása meg is lett: ma reggel hétkor, kómásan, a szobából kilépve meglepetten láttam, hogy már ketten is a laptopjuk előtt görnyedtek, és ezt a tevékenységüket még akkor is folytatták, amikor mi hazaindultunk.

2014. március 18., kedd

Kokárdás túra

Egy korábbi bejegyzésben említettem, hogy megnyitottuk a túraszezont, március 15-én, a nagy hidegfront érkezése előtt gyalogoltunk egy jót a Mecsekben, Orfűtől Orfűig. Nem tudom, mennyit mentünk, keveset (kb. 10 km?), és nem is készítettem olyan sok fotót. Íme néhány:

Lódivat: a kabát hagyján, a frizura!

Itt még volt víz a patakba

Kulcsosház az erdőben. Woof a Camino etapokat tervezi

Fára akasztott koponya a kulcsosház udvarán. Biztos elriasztja az erdő rossz szellemeit

Kiszáradt meder és medvehagymák

Medvehagyma-félsziget

A vége felé ismét jutott egy kis víz


2014. március 15., szombat

Camino utcakép szinten

Sózott hal állapotban vagyok, napok óta utcaképeket nézegetek St. Jean Pied de Portról, és az azt követő 20 km-es hegymenetről, amit megkoronáz kb. 5 km meredek lejtő Roncesvallesig. A héten megérkezett a csodálatos, angol nyelvű guide-unk (útleírás by Szent Jakab Társaság), és rögtön meg is néztem benne az első etapot. Két eset lehetséges: műút mellett kényelmesen sétálva, vagy át a Pireneusokon. DE CSAK JÓ IDŐBEN! - írja a guide.

Még jó, hogy lesz a Caradhras hágóján egy frankó terasz:


Kicsit szar a kilátás. Meg bizonyára a sör is.

Onnan lentről (bal oldal) vánszorognak felfelé a zarándokok, és mennek tovább a meredeken...

A következő screenshotot szintén utcakép szintről mentettem le, egy zarándok megágyazott magának a bokrok között:


Elég laza a bácsi a háttérben azzal a szép felhővel...

Szóval van mire készülni.

Ebben a videóban pedig minden benne van, miért nem mennék soha kerékpárral a Caminóra: emelkedőn tolhatom felfelé, és a lejtő sem kárpótolna, ha egyszer rá sem bírok ülni a nyeregre. Ha meg valami történik a vasparipával, meg lennék lőve. Ráadásul fele annyit sem látni út közben, mint gyalog, és az útnak is túl hamar a végére érnék: a videó készítői 9 nap alatt ledarálták a (Roncesvallestől) Santiagóba vezető utat.

A felkészülés jegyében ma tettünk egy kis kört a Mecsekben, megnyitva végre az idei túraszezont. A medvehagymák már nagyon buja szőnyeget alkotnak, nem tudom, milyen állapotban lesznek az orfűi fesztiválra, addig még egy hónap van hátra, és az aligtél miatt jóval hamarabb hajtottak ki, mint szoktak. A kokárdás túráról fotók majd máskor, most inkább utcaképre váltok.




2014. március 9., vasárnap

Nőnapi kódorgás

Ahhoz képest, hogy meg akartuk nyitni az idei túraszezont, beláttam, hogy ehhez még eléggé papírkutya vagyok, és nem lett a túrából igazán semmi. Viszont besétáltunk a városba, az Aszpik Alkotói Piacon Bakonyi Peti támadott le minket egy kis borral, aztán belevesztem a jobbnál-jobb, szebbnél-szebb kézművesportékákba, nőnap alkalmából ki is választottam egy tatyót meg két medált.

Felsétáltunk a néhány utcányira lévő Jókai Bisztróba, ahol nem véletlenül olyan kávét lehet inni, mint a szekszárdi A Kávé Házában. Miután ismét összeszedtem magam, nekivágtunk a Tettyének, és ott is maradtunk egész délután, a Tüke Borház teraszán.

Itt a tavasz, menjetek ki a fényre, melegre, vegyetek példát erről a kis méhecskéről: