2014. április 15., kedd

100 nap boldogság - 1#

Szinte tuti, hogy nem fog sikerülni, már csak azért sem, mert hajlamos vagyok az ilyesmiket simán elfelejteni, például már holnap. Viszont akár fel is éleszthetné kicsit a blogom, ha a magam módján részt vennék ebben a jópofa netes kezdeményezésben: minden nap dokumentálni az aznapi boldogságosságot. Na nem fotókkal, mint azt a kezdeményezés kívánja, mert nincs okostelefonom, sem folytonos netelérésem, és nem vagyok FB, twitter és más hasonlók felhasználója sem, szóval tuti nem tudnék előkapni egy gépet zsebből, hogy megörökítsem a boldog pillanatot. Marad a blog, meg napi egy mondat (legalább), hogy aznap mi okozott örömöt (ha sikerült tartani a fonalat, akkor biztos lesz, amit utóbb töltök majd fel). Ez talán jobb is; mások képeit nem látom, de a legtöbben valószínűleg kaját, út menti virágokat fotóznak úgyis.

Mert hogy itt igazából nem is boldogságról van szó, hanem arról, hogy talán lehet a mindennapokban olyan egyszerű dolgot találni, ami örömöt és hosszú távon megelégedettséget (boldogságot?) okoz.

Először arra gondoltam, ma nem is találnék ilyet, hiszen mi volt ma? Korán bementem melózni, és melóztam. És hazajöttem. Aztán eszembe jutott, hogy ma milyen rossz időt jósoltak, erre egész nap sütött a nap. Sikerült befuvarozni a melóhelyre egy bazi nagy növényt, aminek találtam helyet az irodámban. Aztán ízlett a reggeli kávé. Délután átvittem a bringaszervízbe a vasparipám, mert a hátsó kerék menthetetlenül leereszt - azt hittem, ott kell hagynom, erre rögtön megoldották a problémát. Klassz érzés volt hazatekerni, pedig már készítettem az MP3 lejátszót, hogy ma is sétálok.

Éééés most van időm regényt is írni...


Nincsenek megjegyzések: