2014. május 5., hétfő

A csípősség szintjei

Ha a mexikói étteremben a felszolgáló azt mondja, a táblán lévő aktuális kaja csípős, ezért tulajdonképpen nem is ajánlja, higgy neki. Jól tettem, hogy nem akartam bebizonyítani, márpedig az madjar ember Erős Pistán edződött, mit neki habanero chicken steak.* A srác mesélt egy asztaltársaságról: négyből hárman az ajánlatot (akkor valami marhakaját) rendelték, ebből ketten meg sem bírták enni.

Azért hozott pár vékonyra szelt karikát ízelítőül (az habanerón kívül még más csípős izék is kerültek volna bele), egyet ettem meg apránként, a kajába csomagolva, és azt is megbántam. Nem úgy csíp, mint a mi erős paprikánk, hanem inkább... éget. Azután is, hogy lement. Erősebben, mint egy igazzán durva pálinka.


*Van ennek mértékegysége, a Scoville-skála szerint a magyar erősebb cuccok mondjuk 2500 Scoville-egységig kúsznak, az habanero 100 000-nél kezdődik...

Nincsenek megjegyzések: