2014. június 26., csütörtök

Szép hordójelenlét

"Kicsit talán technokrata."


Idén is teljesítettük az éves terv egy részét, ezúttal ismét hazai vizeken indítottunk távolról, a csapatot Pécsre, majd másnap Hosszúheténybe szerveztük, hiányzó tagjaival Skype-on beszéltünk, BePééket még a vasárnapi reggelihez is asztalhoz tudtuk "ültetni". Bizarr, milyen távolságból csevegtünk, de még így, a képernyőn keresztül is jó volt látni őket. Na de kezdjük az elején.

Péntek este bevonzott minket a városba a POSZT-OFF program.


Szó szerint.

Nyolc éve lakom ebben a városban, és még mindig vannak percek, amikor turistának érzem magam.

Sülnek a csíptetett pontyok (dél-baranyai horvát ügyesség). A Sétatéren a szokásos helyünkre telepedtünk a templomromnál, onnan hallgattuk a zenét, csapkodtuk a szúnyogokat, ettünk, ittunk

Előtte...

...utána

"Hosszú és fiatalos, huszáros nyargalás."

Másnap felkerekedtünk, és Pécsváradig buszoztunk, ahonnan átgyalogoltunk Szabó Zoli pincéjéhez, Hosszúheténybe.

Pécsváradi emelkedő

Pécsváradot elhagyva szántóföldek és cserjések váltakoztak, lábunkon porbevonat képződött


Ott már látszik Hosszúhetény

Dekoratív pipacsok

Dekoratív repce
A falu nem véletlenül viseli nevében a hosszú jelzőt, még így is, hogy kb. a közepénél ért véget a szántóföldeken át vezető utunk, sokáig kellett nappal szemben haladni az utcán. A végcél előtt nem sokkal a többiek megkérdezték, mennyi van még hátra. Woof 200 m-t mondott, én 300-at mertem, pedig mindketten sejtettük, több lesz az még...

Az elcsigázott társaságot szerencsére életre keltette Szabó Zoli pincéjének hűse, a pogácsa, cseresznye, és legfőképpen a fröccsök.




Miután a könnyű, remek Rokokó Roséval és Zöldveltelinivel feltöltekeztünk, Zoli levitt minket a pincébe is, a pulikutya - idős kora ellenére - lejött utánunk a lépcsőn, ahol rongyszőnyeggé alakult, míg mi sorra kóstolhattuk a pince repertoárját.





"Masszív harmónia."

Amikor már elég merésznek éreztük magunkat, körbejártuk a pince körüli szőlőket, ahol Zoli elmagyarázta, mit is látunk, kacstól gyökérig.


Közben azért nem szomjaztunk



Telve borral, napfénnyel, megéheztünk, hosszú gyaloglást követően a falubeli Tavasz Étteremben degeszre ettük magunkat, a busz indulásáig hátralévő egy órát az étterem előtti padokon töltöttük, főleg vízszintes állapotban.

"Vegetális, teás melléklete, csiszolt felület, kultúra, fajta és föld tisztelete."

Vasárnap rövid kultprogramként elvittük a csapatot a felújított Zsolnay-negyedbe, ahol folyton ugyanazokat a részeket fotózom le. Következő alkalommal nem viszek fényképezőgépet.


Kagylós motívum - nyár végétől remélhetőleg látok ilyet eleget



Itt is elteltünk színekkel, jó levegővel, de befért mellé egy kis sütemény és némi kávé. A többiek bejegyzései hamarosan itt ápdételve, linkelve:

Brainoiz


1 megjegyzés:

Melinda BALAZS írta...

Köszönjük az élménybeszámolót és a sok fantasztikus képet! :)