2014. október 16., csütörtök

El Camino Frances - 2014. szeptember 13.

Hosszu ido utan egy Ponferrada nevu varosbol jelentkezunk, es az a
helzyet, hogy Santiagoig mar csak 210 km van hatra! Az utobbi napokban
megtaltosodtunk, es 3 nap alatt gyalogoltunk tobb mint 85 km-t.




Elhagytuk a Mezeta siksagat, leveregettuk a port a szandalrol,
ciporol. Megneztuk a leoni katedralist, athaladtunk Astorgan, ami
szinten nagyon szep varos volt, es ratertunk ismet a hegyvidekre.










Olyannyira, hogy tegnap megmasztuk a Camino legmagasabb pontjat (ami
tulkepp egy hago volt, nem hegycsucs, az alatt haladtunk el, de azert
idaig is fel kellett maszni), valamint hagytam egy uzenetet a Camino
kultikus helyszinen, a Cruz de Ferronal. Ez nem mas, mint egy vas
kereszt egy par meter magas faoszlopon, ami pedig egy kavicsokbol,
kovekbol es nagy mennyisegu szemetbol felhalmozodott domb tetejen all.




Itt hagynak a zarandokok mindenfele dolgot, foleg kavicsot, amit
otthonrol hoztak, meg fotokat, Jezus-kepeket, cumisuveget, meg amit
csak akarnak. Itt megint oriasi volt a tomeg, egyebkent a hegyekben
szinte csak holland es nemet nyugdjasok vannak uton, na meg mi, akiket
tanuloknak hisznek :D:D




Ma megneztuk a ponferradai templomos lovagok varat is, nagyon klassz,
okosan felepitett es helyreallitott var festoi kilatassal folyora es
korben nagy hegyekre.







Kiderult, hogy itt is van valami borvidek, olyan borokkal, amik csak
itt ismertek, viszont amit kostoltunk, az nagyon finom volt. Egyebkent
megerkezes utan mindig a sor esik legjobban, na meg a gazpacho: a
hideg spanyol uborka-paradicsomlevest a boltokban hutve lehet kapni,
mint a gyumolcslevet, igazan forgalmazhatna otthon a Spar! Ebbol
megveszunk egy literrel, es kb. fel perc alatt elpusztitjuk.

Asszem megvolt a Camino egyik legszurrealisabb elmenye is, a
ponferradai alberuge udvaran egy rakas del-koreai dobol, szaladgal
korbe-korbe, kurjongatva. Kimonoban. Allitolag holnap mennek haza, es
ez valami bucsukoncert.



Ujra fel tudom venni a cipom, szoval tulajdonkeppen rendbe jott a
bokam. Biyonyara koszonheto ez San Bol forrasvizenek: a Mezetan van
egy forras, ahol a legenda szerint, aki megmossa a labat, annak az ut
hatralevo reszere nem lesz gondja a labaval. Ugyhogy megmeritettem
benne a rossz labam, mig a jo labam lett a kontrollcsoport. :D




A szallasok tovabbra is nagyon jok, mindig, amikor azt hioszem, hogy
ugysem lesz melegviz, megis bemelegszik a zuhany. Altalaban van nagy
kert, ahol kenyelmesen lehet teregetni, mosni, es ma is pl. csak egy 4
agyas szobaban alszunk egy egyebkent 200 fos szallason. Szoval erre
sem lehet panaszunk.

Az idojaras is kegyes, eddig a hegyekben sem aztunk meg, ill. egy
oriasi vihart is megusztunk kb. 1 hete, amikor aznapra megalltunk egy
faluban. Aki tovabb ment, borig azott...





A kovatkezo idoszakban majd az lesz a kerdes, hogy mikor erunk
Santiagoba, es onnan hany napunk marad elgyalogolni az oceanhoz.
(Huhh, a koreaiak rakezdtek, mindjart osszedol a haz, cseng a
fulem...) Lehet, hogy felmegyunk A Corunaba az Angol uton (ez par
nap), es talan van valami jelzett ut a parton le Muxiaba es
Fisterraba, a vilag vegere.

Nincsenek megjegyzések: