2014. október 12., vasárnap

Modern Camino

Egy hete, hogy hazaértünk, szinte hihetetlen. Még csak most kezdtem tervezgetni, olvasni a Camino Francia útvonaláról készült blogokat, élménybeszámolókat... És hamarosan kezdhetem feltölteni a magamét. Igen, sikerült, St. Jean Pied du Portból elgyalogoltunk Santiagóig, majd onnan az Atlanti-óceán partjára, Muxíába, Fisterrába és Cee-be. Ez így olyan hosszú volt, mint az első utunk, kb. 900 km. 2014. augusztus 15-én utaztunk ki, és 2014. október 3-án értünk haza.

A másfél hónap hallgatás után megpróbálom egy kicsit újraéleszteni a blogom. Spanyolországból nem akartam frissíteni a naplót. Mivel kitartunk az ostobatelefonok használata mellett, így maradt a bedobós internet - feltéve, hogy akadtak őskövület számítógépek a szállásokon. Azt hittem, majd mindig foglaltak lesznek, aztán rájöttem, hogy mindenki wifin nyomul. Az okostelefonok képernyője minden éjjel személyes tábortűzként világít a zarándokok arcába. Tetszettek az olyan feliratok az úton, mint: "Töröld a Facebook profilodat most", vagy amikor egy szálláson direkt nincs wifi, hogy a zarándokok egymással beszélgessenek. Végülis a többség azért kel útra, hogy egy kicsit kiszakadjon a napi rutinból, mégsem teszik el a telefonokat. Nyaralásként tekintenek a Caminóra, és nem a teljes távra vállalkoznak, legfeljebb egy-két hétre jönnek, amíg a szabadságuk engedi.

A Camino átalakult. Minden évben egyre nő a zarándokok száma, az út népszerűsége töretlen, de csak töredékünk teszi meg a teljes utat - egyben. Hat éve itthon még magyarázni kellett, mi is ez, manapság mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki járt az úton. Legfeljebb az hat újdonságként, hogy nem csak a Francia út létezik.

Sokan kérdezték, melyik volt a legjobb a három közül (Gabinak ez már a negyedik). Nincs legjobb. Mindegyik más. Az első, az Északi volt a legnehezebb, mert még nem tudtam, mi ez. A második, a Portugál rövidsége ellenére másként tűnt nehéznek, mert végig betegeskedtünk, és lázasan gyalogolni nagyon nem jó. Ez a harmadik? Nincs Camino nehézségek nélkül - lábfájás, ételmérgezés, hideg eső, turisták hangos hordái, neandervölgyi létformák a szállásokon, ágypoloskák. Gabi azt mondta, ezt az utat érezte a legnehezebbnek, én a legkönnyebbnek. Minden út más, minden út tanít valamire. A legszebb az Északi, ezt most már tényleg ki merem jelenteni én is; a Portugálon nagyon könnyű barátkozni, mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozol, igazán családias. A Francia út a klasszikus, minden film és könyv a témában erről szól. Az biztos, hogy a Francia útra legfeljebb télen, vagy soha többé nem megyünk, miközben az az igazság, hogy rettenetesen élveztük.

Ezt most meg kellene valahogy magyaráznom, de nem tudom. Aki egyszer járt az úton, örökre zarándok marad. Megváltozik az idő folyása, a dolgok fontossága. Néha arra gondolok, most is, e pillanatban is érkeznek emberek Santiagóba, és ez jó érzés. Valami okuk biztosan volt az elindulásra. Nekünk is: az út létezése. Ha lottóznék, és én nyernék, megbíznék egy fotóst, hogy készítsen közeli portrékat a zarándokokról indulás előtt, és a végén, Santiagóban, Fisterrában, Muxíában, aztán tegyék a képeket egymás mellé. Leírtam ide ezt az ötletet, hátha valaki megcsinálja, csak hadd lássam egyszer a végeredményt.

Készítek majd olyan blogot, mint az előző utakról, mivel írtam naplót - napról napra, és a 4000 fotóból minél többet így lesz a legegyszerűbb megosztani. Az úton festettem, és a következő hetekben számos üres vászon várja, hogy kitöltsem. El Camino kiállítás november elején, Budapesten! (Részletekkel majd jelentkezem). Addig is - holnaptól egy héten át - következzék némi "előzetesként" a Camino-hírlevelekből néhány gondolat, most már fényképekkel.


3 megjegyzés:

Nibela írta...

Ki engedheti meg magának, hogy egyben végigjárja az utat és közben nem is rúgják ki a munkahelyéről?
Egyik főnököm megcsinálta, de ő akkor már nyugdíjas volt, semmi sem kötötte az idejét.

Jud írta...

Akinek olyan főnöke van, mint nekem: kivehettem egyben a teljes ezévi szabim.
Egyébként valóban sok a nyugdíjas, a vállalkozását feladó, megtakarításaiból gyalogló, de tudok háziorvosról, újságíró-fényképészről, irodistáról... szóval sokan megtehetik, ha nem is másfél hónapra, de bő egy hónapra kiszakadjanak a valóságból. :)
Kb. 30-36 nap elég a St. Jean-Santiago közötti távra; sokan Burgosból indulnak, onnan 3-4 hét alatt meg lehet érkezni. Aki pedig a Portugál útra megy, annak 2 hét kell legfeljebb.
Az amerikaiak szívták a fogukat, mondták, hogy náluk a 2 hét szabadság már soknak számít.

Melinda BALAZS írta...

Köszönjük és várjuk a többi élménybeszámolót a csodás képekkel :)