2015. július 6., hétfő

A sajtok eredete

Régebb óta szerettünk volna eljutni a Kaba Farmra, mert a hely szelleméből a Szalmakalap Fesztivál nem volt elég, ráadásul akkor nem igazán adódott lehetőségünk megnézni az állatokat sem.

Simone és Lamine a nem baranyaiaknak ismerős lehet a Gasztroangyal műsorából. A guineai, svájci, magyar gyökerekkel rendelkező, különleges házaspár sajtjainak csodájára jár a világ. Egy biztos: tévében nézni nem elég, keressétek fel őket Almáskeresztúron, a zsákfalu legzsákabb pontján.

Ha a kerítéshez lépsz, a kecskék érdeklődve figyelnek, és változatos, vicces hangokat adnak ki magukból

Nincs két egyforma

A házhoz érve kutyák szaladnak elénk, de nem kell félni tőlük, óriási szívük van, egész nap dögönyöztük őket.



A malacok nem különben érdeklődők, és türelmetlenül várták a savót, a csemegét, amelyért szó szerint ölni tudnának. Azt hitték, mi hozzuk, és olyan süvöltéssel követelték, hogy inkább visszahúzódtunk a filagóriába.







Lassan lement a nap, amely nekünk pihenéssel, a házigazdáknak munkával telt. Az állatok állandó figyelmet igényelnek: mikor kell kihajtani a kecskéket legelni, milyen eleséget vegyenek, és aznap este még az állatorvos is tartott egy vizitet egy bárány miatt. És hogy a farmon mindig történik valami: aznap éjjel született Vili, a kecskenyáj legújabb tagja, akit másnap egy iskoláscsoport mentett meg.


A munkának a gazdálkodás az egyik része, a sajtok, a hús eladása a másik. Simone és Lamine mindezt végtelen kitartással, szeretettel végzi, minden vendégük kívül-belül mosolyogva távozik.

Bőségtál grillezett kecskesajttal

Ahogy leszállt az éj, nem csak mi vacsoráztunk, hanem Trudi, a pók is.

Másnap reggel: a kutyák mindig megtalálják a módját a henyélésnek
Másnap reggel Mozsgóról érkezett egy kisiskolás csapat, akikhez csatlakozva mi is újra bejártuk a farmot, Lamine pedig valóságos biológiatanárrá változott, ahogy a gyerekeknek magyarázott. Meglátogattuk az éjjel született gidát és a farm szerencsehozó, öreg anyakecskéjét, Melindát.


A hím kiskecskék - mivel felnőve nem adnak tejet - hamarabb és nagy eséllyel végzik az asztalon, de ezt a kis plüsskecskét az egyik gyerkőc elnevezte Vilinek, amelyet Lamine jelnek vett, úgyhogy Vilivel még biztos találkozunk.





Ennek a kakasnak biztosan az a meggyőződése, hogy itt minden kizárólag az övé


Azt hiszem, a legjobb, ha ezt a bejegyzést a sajtokról készült fotókkal zárom, mert ha valaki eddig nem kapott kedvet hozzá, hogy elmenjen a Kaba Farmra, ezek után biztosan fog:




3 megjegyzés:

MailMan írta...

Sikeresen meghoztad a kedvem, hogy el akarjak ide menni, méghozzá az asszonnyal, aki nem olyan régen kezdett vidéki életbe, úgyhogy szerintem neki is tetszeni fog az ötlet... :)

Elrenor írta...

Jelentem, az asszonynak tetszik az ötlet, valamint a farm is nagyon! :)

Jud írta...

:))))
Ne hagyjátok ki!
http://kabafarm.uw.hu/ de fb-on is megtaláljátok őket.