2015. július 4., szombat

Minőségi fehéryeah

"Jól esik a korty, készen áll a fogyasztásra."


Az, hogy ezt a blogot igyekszem vezetni, részben (vagy inkább egészben) az olyan eseményeknek köszönhető, mint az évi rendes távolról indítás. Nem lehet nem blogolni róla, képekkel illusztrálva.

Idén nem hozott magával rettenetes vihart Mr. Noiz, békésen sétáltunk fel a vasútállomásról az éppen egy éves Egyletbe, a balkáni grillkaják és a kézműves sörök fellegvárába. Ettünk-ittunk, bemelegítettünk a másnapi bortúrára.



Minden évben a legnagyobb kérdés: hová is menjünk? És a legegyszerűbb válasz: Villányba!

...vázra arányosan elhelyezett alkotóelemek...

Idén nem túráztunk, egészen a végállomásig vonatoztunk, ahonnan felkapaszkodtunk a Polgár Pincébe. Lehűtöttük magunkat rozé fröccsel, és amikor gondolataink az ebéd körül keringtek - hiszen már elmúlt dél! -, áttettük székhelyünket a Vinatus Pincébe.



Innen már persze el is kezdődött a pincesor, ami most még olyan kihalt volt, mintha Villány zombijárásra készült volna. Gyorsan ismét árnyékba húzódtunk, megebédeltünk, majd felkészültünk, hogy meghozzunk a nagy horderejű döntést, melyik legyen a következő helyszín? Mert olyan igényeink voltak, hogy legyen egy kellemes, árnyékos pad, kezünkben leginkább hűs bor, karnyújtásnyira a szóda... és valljuk be, Villány bővelkedik az effajta zugokban.


Csajos pillanatkép

Villány és levendula, nem tudok betelni vele. A lepkék sem
Az évek óta nagy kedvenc Gere Tamás és Zsolt Pincészetébe vettük az irányt, ahol aztán a nap nagyja telt, és nem csak rozét, fehéret, szódásat és tisztát ittunk, de könnyebb és komolyabb vörösök felé is terelődtünk.


Itt kerültek elő a Pécsi Borozók is, és ismét megállapítottuk, hogy az idézhető idézetek már nem csengenek olyan viccesen, mint az első alkalmakkor. Ugyanitt megállapítottuk, hogy a távolról indítás hagyománya hosszabb időre nyúlik vissza, mint azt én hittem. Most indítottunk ugyanis hetedjére. Aki nem hiszi, járjon utána, mint én - avagy miért is jó ez a blog?

Végül nem a nyomtatásból vettük az idei év idézetét.


A mottó eredete azt hiszem, az lehetett, hogy Nyerwvel sokkoltuk a csapatot: az egyébként igen kiadós ebédhez képest rémesen rövid idő elteltével közöltük, hogy mi bizony megint ennénk.

Úgyhogy előkerültek az igazi villányi uzsonnára valók. Megértem, ha e ponton a blogolvasó is megéhezik, én már percek óta gondolkodom, hogy némi vacsora után folytassam-e inkább ezt a bejegyzést. Főleg, hogy nem csak fehéryeah várható a következő képeken...


Én szóltam!
A villányi utat rozéval, aztán ki desszerttel, ki kávéval zárta a Bocknál. Este várt még minket a Sétatér, a romok, a fröccsök, de a bort én már limonádéra és álmosságra cseréltem, úgyhogy Nyerwvel idén sem szakítottuk meg a korábban lelépés hagyományát.



A vasárnap sem hazudtolta meg magát: ráérős kelés, kávéillat, kiadós reggeli, az asztalhoz ültetve a világ másik fele, Ausztrália, egy laptop és a Skype révén. 

"...gazdag zamatosság, szép befejezés, emlékezetes."

Mielőtt a csapat felült volna a vonatra, egy kis sütemény és kávé is belefért még a Jókai Cukrászdában.


Akik idén minőségi fehéryeah-t fogyasztottak: tapsi, brainoiz, Nyerw.

Nincsenek megjegyzések: