2015. szeptember 6., vasárnap

Én, a futóbolond

Tavaly 5 km-ekkel kezdtem, aztán lett belőle 10-12, idén már párszor 15 km-es futás is. Tegnap pedig 20! Furcsa, hogy 2 óra 12 perc alatt megtettem egy akkora távot, amit máskor fél napig gyalog járunk. Nagyon jól esett, és mivel nem hajtottam magam, a végén sem éreztem, hogy most aztán kinyúlok, és sosem kelek fel többet. Sőt! Mára még csak különösebb izomlázam sem alakult ki.

Futás közben többször is megtaláltam azt a tempót, amikor arra gondoltam, "ezt a végtelenségig bírnám". Persze nem, de azért elég hosszú ideig, hogy végig tudjam futni a távot.

Nem úgy indultam el, hogy ma lefutom a félmaratont, futás közben magától alakult így. Se vizet, se energiaszeletet nem vittem magammal, és nem is kellett, igaz, nem is volt több 20 foknál, nagy melegben nem gondoltam volna meg magam út közben, hogy "na még egy kört!". Minél hidegebb az idő, annál ideálisabb a futásra.


Egyébként sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen sokat futok (és úgy általában is), amikor kajakoztam, inkább középtávokon, nagyon erős iramban kellett futnunk, nem is nagyon szerettük. A Camino után a hosszú távok megtételét is csak gyalog tudtam elképzelni. Még januárban sem fordult meg a fejemben, hogy nyáron 10 km-nél többet fussak. Erre tessék, jövő héten Wizz Air Félmaraton!

Nincsenek megjegyzések: