2016. április 4., hétfő

Mátra túrák

A Mátrát nem tudom megunni, de a család sem, ismét a Húsvétot töltöttük túrázással, 3-ból 3 napon át. Megállapítottam, hogy itt még bizony nincs tavasz, azaz éppen csak elkezdődött. Hozzászoktam a pécsi mediterrán éghajlathoz. A Mecsekben már a medvehagyma nődögél, a Mátrában még mindig találni hóvirágot és ibolyát.


A szállásunk Mátrafüreden volt, ezért főként innen indultunk, csillagtúra szerűen. Első nap felmásztunk a Kékesre (kb. 15 km). Odafele menet találkoztunk egy családdal, akik azt se tudták, merre mennek, mondtuk nekik, innen két út visz a Kékesre, a könnyebb és a nehezebb, de ők az utóbbit választották, mert a könnyebb út éppen meredekebbé vált az elágazásnál, mint a másik. Szerintem visszafordultak, mert a nehezebb út egy idő után tényleg nagyon tüdőköptetős lesz annak is, aki egyébként rendszeresen túrázik.

Most csak egy őrült bringással találkoztunk a hegyen, amit még itt-ott hó borított.






Csak úgy, mint két éve, ismét volt jégeső a hegyen, de ezúttal fedett helyről néztük a Kékesen


A második nap Galyatetőről sétáltunk egy kisebb kört (kb. 14 km), az út főként fotózással, andalgással telt, naná, hiszen lefelé mentünk. Visszafelé aztán jött a feketeleves, a legendás Mátrabérc túra útvonalán haladva vissza kellett menni a tetőre, mivel ott tettük le a kocsit. A kilátás kárpótolja az embert a kapaszkodókon, úgyhogy a Mátra kötelező.







A jégkár eredménye még mindig mellbevágó




Harmadik nap nagy bátran sikerült egy 20-ast tenni a lábunkba, mert Apa azt mondta, ne menjünk még haza, sétáljuk le még ezt a kört itt... A kalandos túrán átvágtunk pókok uralta aljnövényzeten, robbantási területen, és még síneken is gyalogoltunk. A vaddisznók ezúttal elriadtak, nem úgy nyáron. Lajosházán szendvicseztünk, aztán egyszer csak Mátrafüreden találtuk magunkat. Jajdejó volt, nem tudom megunni, a Mátrába bármikor mennék!







Nincsenek megjegyzések: