2016. június 5., vasárnap

438

Bár nem tervezem, hogy a blog ezentúl túra- és futóélmények tárházává váljon, szerettem volna pár gondolatot írni az első teljesített félmaratonomról (Pécs-Orfű, 2016. május 21.), ha már egyszer tavaly szeptemberben gyászoltam egy bejegyzés erejéig a WizzAir félmaratonos kudarc miatt: egy ostoba sérülés folytán rajthoz sem tudtam állni.

Most viszont együtt álltak a csillagok: végre jó időt jósoltak, a verseny helyben van, így egy kis szurkolótábort is szerveztem a rajtnál és a célban (őket nem múló hála illeti!).

Külön nem készültem rá, a verseny előtt nem sokkal neveztem be. Persze a rajt előtti napokban megint volt némi para, hogy nincs jól a talpam (kidobom az összes magassarkúmat a francba), rendbe fog-e jönni, de aztán simán lefutottam, és főleg az emelkedőt élveztem. A lejtőhöz hozzá kellett szoknom, a tó körüli pár km aztán megrogyasztott, arra gondoltam, te jó ég, ez még mindig csak egy maraton fele, ráadásul párás meleg lett, és néha azon kaptam magam, hogy gyaloglok... A cél előtti emelkedő sem ment futva, elfogyott a szusz. Tapasztalatnak azonban ez is jó volt, és elégedett vagyok az időeredménnyel (2 óra 17 perc), amit nem hajszoltam.

Első félmaratonnak nem épp ideális a terepviszonyok miatt, viszont talán családiasabb a légkör, mint más hasonló, zsúfolt futóversenyeken.









Nincsenek megjegyzések: